martalék

Magyar

martalék (áldozat, zsákmány, préda)

(régies, irodalmi nyelvben) Mástól, főleg az ellenségtől erőszakkal elragadott személy, dolog. □ Ma éve honn vigan valék, Most rab, leláncolt martalék! (Vörösmarty Mihály) Kompolti Péter ment kutatni s véle | A martalékra vágyó cinkosok. (Petőfi Sándor)
(régies, irodalmi nyelvben) <Vadászaton> a kiszemelt, hajszolt v. vadászzsákmányként elejtett állat. □ Az árkon egy sebzett nyúl ugrik át, utána három hosszú agár: az üldözött martalék kerülgeti a halmok között ellenségeit. (Jókai Mór) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Vmely ragadozó állat zsákmánya. □ Az óriás boa Nagy martalékkal hömpölyög tova. (Arany János)
(sajtónyelvi) Tűz(vész) áldozatául esett személy, tárgy. A lángok (a tűz) martaléka lesz v. a lángok (a tűz) martalékául esik: a) <dolog> elég, megég v. leég; b) <személy> halálos égési sebeket szenvedve meghal; martalékává → válik vminek. □ Hajléka nemsokára a lángnak martaléka lesz. (Vas Gereben) A máglyának meglesznek martaléki. (Madách Imre)
(átvitt értelemben, választékos) Vki kénye-kedvének v. vmely bajnak, veszedelemnek menthetetlenül kiszolgáltatott személy, dolog. A pusztulás martalékául esett. A halál martalékává válik. □ Martalékul vagyok vetve a szenvedésnek s gyilkoló gondolataimnak. (Tompa Mihály) Az özvegy papnét az egész falu martaléknak tekintette, a disznait, méheit ellopták, a lovait éjjel elkötötték. (Móricz Zsigmond)

Szóösszetétel(ek): martalékrész.

lángok martaléka lesz: be devoured by fire
az erdő lángok martaléka lett: the flames ate up the forest
A lépcső alja a lángok martaléka lett.: The bottom of the stairs was consumed by flames.