Tang-dinasztia
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A Tang-dinasztia (618–907) Kína egyik legjelentősebb császári dinasztiája, melynek időszakát a kínai civilizáció egyik aranykorának szokták nevezni.
| Tang-dinasztia | |
| történelmi | |
| 618 – 907 | |
 | |
| Általános adatok | |
| Fővárosa | Csangan () 618–904 Lojang () 904–907 |
| Terület | 5 400 000 km² |
| Népesség | 50–80 000 000 7. és 9. század fő |
| Hivatalos nyelvek | középkínai |
| Vallás | hagyományos, buddhizmus, taoizmus, konfucianizmus |
| Kormányzat | |
| Államforma | monarchia |
| Uralkodó | császár |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tang-dinasztia témájú médiaállományokat. | |
Előzmények szerkesztés
Hosszú széttagoltság után 589-ben a Szuj-dinasztia () újraegyesítette Kínát. Mivel ennek második uralkodója, Jang Kuang () véreskezű zsarnok volt – többek között ő építette nagy áldozatok árán a Nagy-csatornát –, a Szuj ()-dinasztiát rövid uralkodás után egy felkeléssorozat megdöntötte (618), Jang Kuang ()ot megölték.
A dinasztia első évszázada szerkesztés
A Tang-dinasztiát Li Jüan (), uralkodónevén Kao-cu () alapította, aki korábban a Szuj ()-ház tábornoka volt. A birodalom fővárosa Csangan () volt. A parasztság megnyerése érdekében csökkentette az adó- és robotterheket, s egyenlősítő földosztást hajtott végre (minden felnőtt férfi 100 mu földet kapott, ebből 20-at továbbörökíthetett, 80-at halálakor vissza kellett adni az államnak).
626-ban egy véres családi dráma után Li Jüan () fia, Taj-cung () lett a császár (626–649), akit a dinasztia egyik legnagyobb uralkodójaként tartanak számon. Törvénykönyvet adott ki, visszaállította a vizsgarendszert, igyekezett megnyerni alattvalóinak támogatását. Csangan () a korabeli világ legnagyobb városává nőtt. Seregei legyőzték a türköket, majd hódításokba kezdtek a nyugati területeken, s sikerült a selyemút keleti szakaszát kínai ellenőrzés alá venni. Ő és utódai meghódították a Koreai-félsziget egy részét, illetve Észak-Vietnámot. A tang kor első felében megélénkültek a külkapcsolatok, a főváros és a tengerparti kikötővárosok nagy nemzetközi központokká váltak, népes külföldi kolóniával.
Taj-cung () fia, majd unokája uralma alatt a hatalom fokozatosan a Vu Cö-tien () nevű volt császári ágyas kezébe került, aki 690-ben kikiáltotta magát császárnőnek (690-705) Vu Hou () néven. Ő volt a kínai történelemben az egyetlen nő, aki saját jogán uralkodott. Uralma alatt Kína virágzása folytatódott, s számos fiatal tehetség került magas pozícióba.
A dinasztia első évszázadát a belső gazdasági fejlődés és a külső hódítások jellemezték. A tang seregek elfoglalták Közép-Ázsia jelentős részét, Észak-Koreát és Észak-Vietnámot. Kelet- és Belső-Ázsia legtöbb állama elismerte a tang császár felsőbbségét. A 7–8. században virágzottak Kína nemzetközi kapcsolatai, megélénkült a selyemút kereskedelme, s a kínai kultúrát számos idegen hatás érte.
A 8–9. század szerkesztés
Vu Hou ()t 705-ben puccsal eltávolították és restaurálták a Tang-házat. A 712-től 756-ig trónon ült Hszüan Cung () császár uralmának első felét a kínai történelem és kultúra egyik aranykorának tartják („kaj-jüani szép napok”), amelyre mind a külpolitika, mind a belpolitika terén a nagyfokú stabilitás volt jellemző. Uralmának vége felé azonban a hatalom a vidéki helyőrségi parancsnokok, illetve a szépséges ágyas, Jang Kuj-fej () családjának kezébe került, miközben a császár a szerelmével volt elfoglalva. A birodalom közép-ázsiai terjeszkedését szertefoszlatta az iszlám hódítása. A kínai sereg 751-ben döntő vereséget szenvedett az araboktól a Tallasz folyó mellett, a mai Tadzsikisztánban. A térségben a mai napig uralkodó vallás az iszlám hit. 755-ben An Lu-san (), a közép-ázsiai származású tábornok fellázadt a dinasztia ellen. Bár a lázadást 763-ra nagy nehezen leverték, a Tang-dinasztia sosem nyerte vissza régi fényét, ugyanakkor az uralkodóház hatalmát sikerült további egy évszázadra konszolidálni.
A 9. századra az osztásföldek rendszere megszűnt, fokozódott a földkoncentráció, csökkentek az állami bevételek. A gyenge császári hatalom képtelen volt véget vetni a helyi kiskirályok uralmának. Huang Csao () felkelése (874–884) nyomán a Tang-ház végletesen meggyengült, s a hatalom a helyi hadvezérek kezébe került. Végül az egyik hadúr 907-ben hivatalosan is megdöntötte a Tang-dinasztiát. Lojang ()ban a kései Liang-dinasztia alakult meg és megkezdődött a széttagoltság, az öt dinasztia és a tíz királyság kora.
Értékelése szerkesztés
A Tang-kort a kínai történelem aranykorának szokás tartani: Kína befolyása soha nem látott mértékben megnőtt, virágzottak a művészetek – például a költészetben ekkor alkotott Li Paj (), Tu Fu (), Po Csü-ji () és Vang Vej (). A kínai buddhizmus is ekkor élte fénykorát, jelentős mértékű városiasodás indult meg (Csangan ()nak egymillió lakosa volt!), s számos olyan technikai újítás is ekkor jelent meg, amely csak a Szung-dinasztia () korától kezdte éreztetni hatását (például könyvnyomtatás).
A Tang-dinasztia nyolc historiográfiája a Huszonnégy történet című gyűjteményben található.
A Tang-dinasztia húsz uralkodója szerkesztés
| Templomi név | Családnév és adott név | Uralkodás | Uralkodói éra és időtartama |
|---|---|---|---|
| Hagyományos elnevezés: "Tang" + templomi név | |||
| Tang Kao-cu ( |
Li Jüan ( |
618-626 | Vu-tö ( |
| Tang Taj-cung ( |
Li Si-min ( |
626-649 | Csen Kuan ( |
| Kao Cung ( |
Li Cse ( |
650-683 | Jung Huj ( Hszien csing ( |
| Csuj Cung ( (Vu Hou () eltávolította) |
Li Hszien ( Li Csö ( |
684 (705-710) |
Sze seng (嗣聖 Sì shèng) 684 |
| Zsuj Cung (睿宗 Ruì zōng) (Vu Hou () eltávolította) |
Li Tan ( |
684 (710-712) |
Ven Ming ( |
| Csou-dinasztia (690–705) | |||
| Vu Hou ( |
Vu Cö-tien ( |
684-705 | Kuang csaj ( Csuj kung ( |
| A Tang-dinasztia folytatása | |||
| Csuj Cung ( (másodszor) |
Li Hszien ( Li Csö ( |
(684) 705-710 |
Sen lung ( |
| Sao Ti ( ld. a táblázat alatti jegyzetet |
Li Csung-mao ( |
710 | Tang lung ( |
| Zsuj Cung (睿宗 Ruì zōng) (másodszor) |
Li Tan ( |
(684) 710-712 |
Csing jün ( |
| I. Hszüan Cung ( |
Li Lung-csi ( |
712-756 | Hszien tien ( Kaj jüan ( |
| Szu Cung (肅宗 Sù zōng) | Li Heng ( |
756-762 | Cse tö ( Csian jüan ( |
| Taj Cung ( |
Li Jü ( |
762-779 | Pao jing ( Kuang Tö ( |
| Tö Cung ( |
Li Kuo ( |
780-805 | Csian csung ( Hszing jüan ( |
| Sun Cung ( |
Li Szong ( |
805 | Jung csen ( |
| Hszien Cung ( |
Li Csun ( |
806-820 | Jüan ho ( |
| Mu Cung ( |
Li Heng ( |
821-824 | Csang csing ( |
| Csing Cung ( |
Li Csan ( |
824-826 | Pao li ( |
| Ven Cung ( |
Li Ang ( |
826-840 | Pao li ( Ta ho ( |
| Vu Cung ( |
Li Jen ( |
840-846 | Huj csang ( |
| II. Hszüan Cung ( |
Li Csen ( |
846-859 | Ta csung ( |
| Ji Cung (懿宗 Yì zōng) | Li Cuj ( |
859-873 | Ta csung ( |
| Hszi Cung (僖宗 Xī zōng) | Li Hszüan ( |
873-888 | Hszien tung (咸通 Xián tōng) 873-874 Csian fu ( |
| Csao Cung ( |
Li Je ( |
888-904 | Lung csi ( Ta sun ( |
| Aj Ti ( Csao Hszüan-ti ( |
Li Csu ( |
904-907 | Tien ju ( |
További információk szerkesztés
