Dánfalva
Dánfalva (Dăneștii Chioarului) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Máramaros |
Község | Nagynyíres |
Rang | falu |
Községközpont | Nagynyíres |
Irányítószám | 437186 |
SIRUTA-kód | 108286 |
Népesség | |
Népesség | 524 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | - |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 33′ 14″, k. h. 23° 20′ 41″47.553816°N 23.344784°EKoordináták: é. sz. 47° 33′ 14″, k. h. 23° 20′ 41″47.553816°N 23.344784°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Dánfalva témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Dánfalu település Romániában, Máramaros megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Máramaros megye nyugati részén, Erdőszádától délre, a Szamos jobb partján található település.
Története
[szerkesztés]Dánfalva Kővár tartozéka volt, és a Kővári uradalom sorsában osztozott.
Nevét 1405-ben már említették a korabeli oklevelek Daanfalu, majd 1424-ben Danfalva néven.
A 15. században birtokosai a Drágfiak voltak, majd a család magvaszakadtával hol az erdélyi fejedelem, hol a magyar király birtoka volt egészen a 18. századig.
A 18. században a gróf Teleki család tulajdona lett a települést.
Borovszky a 20. század első éveiben írta a településről: "oláh kisközség a Szamos folyó mellett. Van benne 51 ház és 202 görögkatolikus oláh lakos. Határa 450 k.hold. Postája, távírója és vasúti állomása Fehérszék-en van.
A település az 1900-as évek elején még Szatmár vármegyéhez tartozott.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görögkatolikus templom – 1820-ban épült.
Források
[szerkesztés]- Borovszky S.: Szatmár vármegye