Konfucianizmus Koreában
A koreai konfucianizmus (hangul: 유교, jugjo, handzsa:
A konfuciánus gondolatoknak, a társadalmi- és kormányzati rendszernek hosszú története van Koreában. A konfucianizmus hatása sok évszázadon át folyamatos volt, de nem mindent átható. Azonban a 14. és 15. század környékén a kormányzatra és a társadalomra gyakorolt hatása egyre meghatározóbb erejű lett, különösen a 16. századtól, amikor is a konfucianizmus uralta a félsziget gondolkodásmódját és a filozófiáját is.
Története[szerkesztés]
Lölang (i.e.108-i.sz. 313)[szerkesztés]
Korea területén az első konfuciánus klasszikusok a han kínaiak által vezetett Lölang avagy Nangnang-gun (hangul: 낙랑군, handzsa:
A Lelangban talált leletek közül a leghíresebb a „Festett Kosár”, amelyet egy első század körüli kínai tisztviselő sírjában fedeztek fel. A kosáron sok festett alak látható, amelyek egy gyermeki áhítat történetét mesélik el. Bár maga a kosár valószínűleg Kínából (Szecsuan vagy Su környékéről) származik, sokat elmond azokról, akik használták.
Ekkortájt a konfucianizmus inkább csak az ott élő kínai tisztviselők körében volt ismert, arról pedig még nincs elég adat, hogy a koreaiak ismerték-e, vagy gyakorolták-e Lölang idején.
Három-királyság kora (Silla, Kogurjó, Pekcse)[szerkesztés]
A maradványok és a megmaradt hivatkozások arra utalnak, hogy a lelangi kultúra egyes elemei hatást gyakoroltak az egész félszigetre, nemcsak a lelangi időszak alatt, hanem utána is.
Silla (hangul: 신라, handzsa:
Kogurjóban (hangul: 고구려, handzsa:
Pekcse (hangul: 백제, handzsa:
Egyesült Silla (668-918)[szerkesztés]
Az Egyesült Silla idején létrejött és működő iskolák folyamatosan megosztották egymással gondolataikat, s nyitva álltak egymás számára.
Egy híres példája az ilyen gondolatcserének a hvarang (hangul: 화랑, handzsa:
Ezt az időszakot Cshö Cshivon (hangul: 최치원, handzsa:
Korjo (918–1392)[szerkesztés]
Korjo (hangul: 고려, handzsa:
A konfucianisták a világra összpontosítottak, azzal az akarattal, hogy beleillesszék a konfucianizmust a társadalomba. Megtanulták, hogy vállaljanak felelősséget a kormányzatért és a társadalmi ügyekért. Azonban részesülni kívántak a hatalomból. Ők nem csupán politikai tanácsadói szerepkört akartak betölteni, hanem az egész társadalmat újra szerették volna szervezni.
A konfuciánus gondolatok fejlődése a Korjó időben két időszakra osztható, az egyik 918-tól 1046-ig tartott. Ez az időszak megegyezik Cshö Szungno (hangul: 최승로, handzsa:
Cshö Szungno az időszak egyik kiemelkedő tudósa, aki beteljesítette Cshö Cshivon által megálmodott intézményi reformokat. Tisztelte a buddhista elveket, de próbálta a konfucianizmust az emberek mindennapi életébe beépíteni.
„A buddhizmus gyakorlói a lelki művelést tartják alapelvnek. A konfucianizmus követői pedig az állam irányítását. A lelki művelés a túlvilág számára becses, de az állam irányítása a jelen feladata. A jelen pedig itt van, míg a túlvilág nagyon messze. Hogy lehet az, hogy nem rossz feláldozni a jelent a messziért?” [2]
Cshö Cshung a kor másik kiemelkedő tudósa, akit a koreai Konfuciusznak is hívnak. Konfuciánus iskolákat alapított és jól működő oktatásrendszert alakított ki Korjóban.
A második időszak egyik kiemelkedő alakja Kim Busik (hangul: 김부식, handzsa:
Kim Busik mellett U Thak (hangul: 우탁, handzsa: 禹倬, RR: U Tak ; 1263-1342) is ismert tudós volt, aki a Változások Könyvéhez (Ji-csing; kínaiul:
A tudósok tevékenységei segítettek a koreaiaknak megfigyelni az országuk fejlődését belsőleg és nemzetközi szinten is. Amikor a 13. században a neokonfuciánus gondolatok elérték Koreát, az emberek készen álltak meglátni a család értékét, a szigorú etikát, a társadalmi elkötelezettséget, a drasztikus reformokat, az intézmények és gazdaság átalakítását.
Annak, hogy 1267-ben Korjó mongol fennhatóság alá került, nem csak negatív következményei voltak. A koreaiak igyekeztek kapcsolatokat kialakítani az új kínai vezetéssel, s ennek eredményeként An Hjangnak (hangul: 안향, handzsa:
Csoszon (1392–1910)[szerkesztés]
Csoszon (hangul: 조선, handzsa:
Az első Csoszon király, Thedzso (hangul: 태조, handzsa:
A dinasztia másik korai, s meghatározó királya Szedzsong (hangul: 세종대왕, handzsa:
Koreában a 15-16. században már erős hatást gyakoroltak a neokonfucianizmus gondolatai a tudósokra és értelmiségiekre. A század kiemelkedő filozófusai Thögje/I Hvang[3] (hangul: 퇴계/이황, handzsa:
A neokonfuciánus gondolatok elterjedése eredményezte a silhak (hangul: 실학, handzsa:
Később, a 19. században egyre jobban próbáltak teret nyerni Koreában a nyugati országok. Több katolikus és protestáns misszionárius iskola nyílt meg, ahol a nyugati kultúráról, tudományokról, illetve a kereszténységről tanulhattak a diákok. A nyugati befolyásnak pedig sem a konfucianizmus, sem a neokonfucianizmus követői nem örültek, s ennek hatására létrejött a tonghak (hangul: 동학, handzsa:
A tonghak irányzathoz szorosan kapcsolódik az 1894-ben kitört Tonghak-lázadás (avagy az 1894-es „parasztháború”), amely a nyugati kultúra befolyása ellen irányult. A lázadók több gazdag földesurat, kereskedőt és külföldit is megöltek. Végül 1895-ben leverték a lázadást.
Napjaink konfucianizmusa[szerkesztés]
„ | Lehet-e ismét egy silhakunk, egy koreai pragmatizmusunk a XXI. század elején? Mit örökölhetünk meg vagy zárhatunk ki a silhakból? Ez lesz a mi dolgunk, azért, hogy egy filozófiai fordulatot hajtsunk végre, mely megnyit egy új látókört a koreai filozófia számára a 21. században. | ” |
– Csong Hecshang ( )[5] |
Bár Csoszon ideje alatt a konfucianizmus volt a kultúra és a társadalom központja, ma egyik sem domináns, még a kereszténység sem, amely egyre nagyobb teret hódít a félsziget déli részén, s egyre több hívőt szerez meg magának.
A konfucianizmus azonban mai napig felfedezhető a koreai gondolkodásmódban és társadalmi szerepekben, s beépült a gazdasági fejlődésbe is. Ma több, mint 200 szent hely, és számos akadémia található Korea szerte. Habár sok ember vallja magát buddhistának, kereszténynek vagy sámánistának, mindenki egy bizonyos szinten konfuciánus. A gondolatai mai napig megmaradtak és olyan helyeken nyilvánulnak meg, mint például az otthon, a munkahely, az iskola, vagy éppen a kormányzat. A koreai szokások szerint a fiatalnak tisztelni kell az idősebbet, a gyermeknek a szüleit, a feleségnek a férjét, a menynek az anyósát, a diáknak a tanárát. A tradíció előírása szerint a családtagoknak szorgalmasan be kell tartaniuk a családban elfoglalt helyükre kiosztott szerepet, s a gyerekek már fiatalon megtanulják, hogy az életük nem csak az övék, hanem a családjuké is, a döntéseket ezért a család együtt hozza meg. Ezek a hagyományok a konfucianizmusból erednek.
Kiemelkedő konfuciánus iskolák[szerkesztés]
Az 1398-ban épült Szonggjungvan (hangul: 성균관, handzsa:
A Kjudzsanggak (hangul: 규장각, handzsa: 奎章
Több híres privát akadémiát, szovont is alapítottak, például a Szoszu szovont (hangul: 소수서원, handzsa: 紹修
Konfuciánus művek[szerkesztés]
Koreában a klasszikus konfuciánus írások a sok háború, tűzeset ellenére is viszonylag nagy számban fennmaradtak. Legtöbbjüket a Csongdzsui Csikcsi Múzeumban[6] őrzik.
A klasszikus konfuciánus írások közül a Tavaszok és őszök krónikája (kínaiul:
Az írások mellett festmények is maradtak fent, elsősorban a 15-16. illetve a 18-19. századokból. Ezek jól mutatják a koreai társadalmi változásokat, az emberek szokásos tevékenységeit, illetve képet adnak a silhak gondolatok hatásáról is.
A koreai konfucianizmus azonban nem csak elméleti tanításokkal támogatta a koreai kultúrát, hanem a technológia és gyakorlati tudományok fejlődését is elősegítette. Már Szedzsong király uralkodása is tudományos fejlődésekben volt gazdag. Ismerték a napórát, az árnyékvető oszlopot, amellyel az év hosszúságát mérték, illetve a csapadékmérőt is.
A 17-18. században a konfuciánus tudósok egy részét érdekelte a nyugati tudomány. Teleszkópokat készítettek, valamint armilláris gömböket, hogy fejlesszék asztronómiai tudásukat. Taszan lebegő hidat építtetett a Han folyó fölé, hogy a király azon tudjon átkelni. Darut is tervezett, amely Szuvon várának építésekor fontos eszköz volt.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Vang Inről a koreai és kínai források nem tesznek említést, valamint születésének és halálának ideje sem ismert.
- ↑ Ed. Peter Lee and Theodore de Bary. Sources of Korean Tradition: Volume I: From Early Times Through the Sixteenth Century. Columbia University Press (2013). (168. o.) ISBN 0231105673
- ↑ Thökje néven vált ismertté, de születési neve I Hvang.
- ↑ Julkok néven vált ismertté, de születési neve I I.
- ↑ Haechang Choung. „The philosophical turn and creative progress in Korean philosophy”. In: The Review of Korean Studies. (1999). (92. o.)
- ↑ Hivatalos honlap.. [2018. március 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 25.)
Források[szerkesztés]
- Key P. Yang and Gregory Henderson. „An Outline History of Korean Confucianism”. in: The Journal of Asian Studies. (1958. nov.). (81–101. o.) ISSN 00219118
- Yi Myeonggu and William A. Douglas. „Korean Confucianism Today”. In: Pacific Affairs. (1967. tavasz-nyár). (43–59. o.) ISSN 0030851X
- Mary E. Connor. The Koreas: A Global Studies Handbook. ABC-CLIO (2002). (20–29. o., 180. o., 189. o., 237–238. o.) ISBN 978-1576072776
- Keith Pratt, Richard Rutt. Korea: A Historical and Cultural Dictionary. Routledge (1999). (268. o.) ISBN 978-0700704637
- Portal Jurnal
- Choson Korea
- New Wold Encyclopedia