Pontoszi görög nyelv
pontoszi görög nyelv Ποντιακά/Pontiaká | |
Beszélik | Görögországban, Oroszországban, Ukrajnába, Grúziában, Kazahsztánban, Üzbegisztánban, Törökországban, Németországban, Hollandiában |
Terület | Valaha a hajdani Pontosz területén, Észak-Törökországban, ma már többségében Észak-Görögországban van még szilárdnak mondható közössége |
Beszélők száma | 324 535 fő |
Nyelvcsalád | Hellén nyelv Pontoszi görög nyelv |
Írásrendszer | görög ábécé (Görögországban), orosz ábécé (Oroszországban), török ábécé (Törökországban) |
Nyelvkódok | |
ISO 639-1 | nincs |
ISO 639-2 | ine |
ISO 639-3 | pnt |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ποντιακά/Pontiaká témájú médiaállományokat. |
A pontoszi görög nyelv vagy pontoszi nyelv (de latinosabb pontuszi alakot is használják még) eredetileg a mai Törökország északi részén, Pontosz régióban beszélt görög nyelvváltozat. A pontoszi görög nyelv nem a hajdani lingua francaként funkcionáló koinéi nyelv származéka, mint mondjuk a kappadókiai görög nyelv. A pontoszi nyelv, ahogy más Kis-Ázsia vidékein beszélt görög változatok is, mutat török, perzsa sőt kaukázusi hatásokat. Az első világháború utáni lakosságcserék következtében a mai pontuszi nyelv beszélői többnyire Görögországban élnek.
A nyelv helyzetének alakulásai[szerkesztés]
Manolisz Triantafülidesz görög nyelv két csoportot különböztetett meg, nyugati és keleti csoportot, amikor még a pontoszi nyelvet Törökországban beszélték. A nyugati csoportnak csak egy nyelvjárása van az oenoe-i (Ünye) nyelvjárás, míg a keletinek kettő a trebizondi és a valamikori Khaldia és Kotüora beszélt nyelvjárás. A khaldiai nyelvjárásnak van a legtöbb beszélője. A khaldiai nyelvjárásban az ún. magánhangzó-harmónia mutatható, mely a magyar nyelvre is jellemző. Ezt a pontoszi nyelv a törökből vette át.
Földrajzi elhelyezkedése[szerkesztés]
Az évszázados török-görög ellentétek miatt Pontoszból már a 18. és 19. században vándorolt ki sok görög északra, az Orosz Birodalomba, nyilván azon indíttatásból, hogy a keleti szlávok is ortodox felekezetűek, így tőlük reméltek védelmet a törökökkel szemben. Ukrajnában, Oroszországban Sztavropolban és Grúziában is élnek még beszélők, ahol az 1930-as esztendőkben iskolai oktatásba is be tudták vinni nyelvüket a görögök, sőt még irodalommal is foglalkoztak. A Törökországban történt véres pogromok, majd a lakosságcsere egyezmény következtében a legtöbb pontoszi görögöt Észak-Görögországba telepítették. Az 1990-es években az egyik Szovjetunióból is sokan vándoroltak el. Törökországban főleg azok maradtak, akik 17. században áttértek az iszlám hitre, de megőrizték nyelvüket. Ezeknek a száma négy és ötezer fő között mozog és hat különféle régióban élnek elszórtan. Az itteni változatot Romejka névvel illetik.
Görögországban 200 ezer beszélőt mutattak ki 2001-ben, akik főleg a görög Macedóniában élnek. Ukrajnában a Krím-félszigeten élnek pontoszi beszélők.
Hivatalos státusza[szerkesztés]
Ma hivatalosan nem használják a pontoszi görög nyelvet sehol, de az 1917-ben kikiáltott Pontoszi Köztársaságban javasolták, hogy legyen hivatalos nyelv. Az orosz területen élő pontoszi görögöknél egy darabig használatban volt, amíg 1926-ban több értelmiségi az újgörög nyelv felé kezdett orientálódni.
Kultúra[szerkesztés]
A pontoszi görög nyelvet főleg a szájhagyomány és a népi folklór őrizte meg. A pontoszi nyelvű dalok nagyon kedveltek Görögországban. Korlátozott mértékben modern irodalommal is foglalkoznak pontoszi nyelven, köztük a legjelentősebb író Kosztasz Diamantidisz. Az irodalmi termékek között verseskötetek és regények is szerepelnek, sőt az Asterix képregényt is lefordították már pontoszi nyelvre. Csekély mértékben még Törökországban is vannak próbálkozások a nyelv írásos szinten történő fenntartására.
A pontoszi ábécé[szerkesztés]
A pontoszi nyelvnek nincs egységes, általánosan elfogadott szabályozása, mert területenként másképp írják. Görögországban természetesen a görög ábécét alkalmazza a pontoszi nyelv, Törökországban pedig a módosított latin ábécét, amely a mai modern török ábécével egyezik. Oroszországban pedig a még élő pontosziak orosz cirill ábécét használnak. Az oroszországi pontoszi variánst a szovjet időkben a kiejtés szerint írták, a cirill írásba viszont átvettek néhány görög magánhangzót mivel bizonyos kombinált hangokat, mint az æ-t a ciril ábécé nem tudott leképezni. Utóbbi hangnak a görögből vett
Görög ábécé szerinti | Török ábécé szerinti | Orosz ábécé szerinti | IPA | Példa |
---|---|---|---|---|
A a | А а | [a] | ρομεικ | |
V v | В в | [v] | ||
Ğ ğ | Г г | [ɣ] [ʝ] | ||
DH dh | Д д | [ð] | ||
E e | Е е | [e] | ||
Z z | З з | [z] | ||
J j | Ж ж | [ʒ] | ||
TH th | С с, Ф ф, Т т | [ |
||
İ i | И и | [i] | τοςπ | |
K k | К к | [k] | ||
L l | Л л | [l] | ||
M m | М м | [m] | ||
N n | Н н | [n] | ||
O o | О о | [o] | τεμετερ | |
P p | П п | [p] | ||
R r | Р р | [ɾ] | ||
S s | С с | [s] | καλατζεπς | |
Ş ş | Ш ш | [ʃ] | ςς | |
T t | Т т | [t] | νος | |
C c | Ч ч | [d͡ʒ] | ||
Ç ç | Ц ц | [tʃ] | ||
U u | У у | [u] | ||
F f | Ф ф | [f] | ||
H, KH (sert H) | Х х | [x] |
Irodalom[szerkesztés]
- Georges Drettas, Aspects pontiques, ARP, 1997, ISBN 2-9510349-0-3. "... marks the beginning of a new era in Greek dialectology. Not only is it the first comprehensive grammar of Pontic not written in Greek, but it is also the first self-contained grammar of any Greek “dialect” written, in the words of Bloomfield, “in terms of its own structure”." (Janse)
- Özhan Öztürk, Karadeniz: Ansiklopedik Sözlük. 2 Cilt. Heyamola Yayıncılık. İstanbul, 2005. ISBN 975-6121-00-9
- Mackridge, P. 1987. Greek-Speaking Moslems of North-East Turkey: Prolegomena to Study of the Ophitic Sub-Dialect of Pontic. Byzantine and Modern Greek Studies 11: 115–137.
- Τομπαΐδης,
Δ .Ε . 1988.Η Ποντιακή Διάλεκτος. Αθήνα: Αρχείον Πόντου. (Tompaidis, D.E. 1988. The Pontic Dialect. Athens: Archeion Pontou.) - Τομπαΐδης,
Δ .Ε . ϗ Συμεωνίδης,Χ .Π . 2002. Συμπλήρωμασ τ ο Ιστορικόν Λεξικόν της Ποντικής Διαλέκτουτ ο υ Α .Α . Παπαδόπουλου. Αθήνα: Αρχείον Πόντου. (Tompaidis, D.E. and Simeonidis, C.P. 2002. Additions to the Historical Lexicon of the Pontic Dialect of A.A. Papadopoulos. Athens: Archeion Pontou.) - Παπαδόπουλος,
Α .Α . 1955. Ιστορική Γραμματική της Ποντικής Διαλέκτου. Αθήνα: Επιτροπή Ποντιακών Μελετών. (Papadopoulos, A.A. 1955. Historical Grammar of the Pontic Dialect. Athens: Committee for Pontian Studies.) - Παπαδόπουλος,
Α .Α . 1958–61. Ιστορικόν Λεξικόν της Ποντικής Διαλέκτου. 2 τόμ. Αθήνα: Μυρτίδης. (Papadopoulos, A.A. 1958–61. Historical Lexicon of the Pontic Dialect. 2 volumes. Athens: Mirtidis.) - Οικονομίδης,
Δ .Η . 1958. Γραμματική της Ελληνικής Διαλέκτουτ ο υ Πόντου. Αθήνα: Ακαδημία Αθηνών. (Oikonomidis, D.I. 1958. Grammar of the Greek Dialect of Pontos. Athens: Athens Academy.) - Τοπχαράς, Κονσταντίνος. 1998 [1932].
Η Γραμματική της Ποντιακής:Ι Γραματικιτ ι Ρομεικυτ ι Ποντεικυτ ι Γλοςας. Θεσσαλονίκη: Αφοί Κυριακίδη. (Topcharas, K. 1998 [1932]. The Grammar of Pontic. Thessaloniki: Afoi Kiriakidi.)