Vang Can
| Vang Can | |
| Élete | |
| Született | 177. Weishan County, Kína |
| Elhunyt | 217. |
| Nemzetiség | kínai |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | költészet |
| Alkotói évei | 2-3. század |
Vang Can (kínaiul:
Tehetségét Caj Jung () hivatala fedezte fel, amikor 14 éves korában a városba érkezett. A 194-ben Csingcsou ()ba ment (a mai Hupej () és Hunan), hogy a kormányzó, Liu Piao () környezetében keressen állást. Liu Piao () halála után (208), Vang Can () meggyőzte annak fiát, Liu Csung ()ot hogy lépjen Cao Cao szolgálatába, később ő maga is csatlakozott Cao Caohoz későbbi mecénásához és magas rangú tisztviselő lett. 213-ban, amikor Cao Caot kinevezték Vei () hercegének, az Vang Can ()ra bízta, hogy alakítsa ki az új törvények és jogszabályok egy rendszerét, amivel a régi, már használaton kívüli kormányzati struktúrát modernizálni lehet. Vang () nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a jogszabályok és szabványok intézményrendszere szilárd alapokra került Vei () hercegsége – a későbbi Cao Vei () dinasztia elődje – alatt, már Cao Cao korában.
Vang Can () kiemelkedő költő is volt, és a Csien-an-kor hét költője közé sorolták irodalmi teljesítményeiért. Egyik leghíresebb verse a Hét fájdalom (Csi aj si ()
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Wang Can című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Chen Shou. San Guo Zhi. Yue Lu Shu She (2002). ISBN 7-80665-198-5
További források
[szerkesztés]- Világirodalmi lexikon XVI. (U–Vidz). Főszerk. Szerdahelyi István. Budapest: Akadémiai. 1994. 389. o. ISBN 963-05-6733-4
