(Translated by https://www.hiragana.jp/)
Wayne Rooney – Wikipédia Ugrás a tartalomhoz

Wayne Rooney

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wayne Rooney
2018-ban
2018-ban
Személyes adatok
Teljes névWayne Mark Rooney[1]
Születési dátum1985. október 24. (39 éves)
Születési helyLiverpool, Anglia
Állampolgárságbrit
Magasság178[2] cm
Testtömeg83 kg
BecenévWazza
PosztKözépcsatár
Junior klubok
IdőszakKlub
1996–2002Anglia Everton
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
2002–2004Anglia Everton67(15)
2004–2017Anglia Manchester United393(183)
2017–2018Anglia Everton31(10)
2018–2020USA D.C. United48(23)
2020–2021Anglia Derby County30(6)
Összesen569(237)
Válogatottság
2003–2018Anglia Anglia120(53)
Edzőség
IdőszakKlub
2020–2022Anglia Derby County
2022–2023USA D.C. United
2023–2024Anglia Birmingham City
2024–Anglia Plymouth Argyle
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Wayne Rooney témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Wayne Mark Rooney (Liverpool, 1985. október 24. –) angol labdarúgó, az angol Plymouth Argyle menedzsere. 120 válogatottságával második helyen áll az örökranglistán az angol válogatottban, ezeken a mérkőzéseken 53 gólt lőtt, mellyel ő vezette a válogatottsági gólrekordot.[a] Az Evertonnál – ahová kilencévesen csatlakozott – kezdte a pályafutását, és ahol 2002-ben került fel az első csapathoz. Egy ideig ő volt a Premier League legfiatalabb játékosa és gólszerzője, ez a rekord azóta már megdőlt. 2004-ben, 25,6 millió fontért a Manchester Unitedhez igazolt. A Vörös Ördögökkel azóta már többször elhódította az angol bajnoki trófeát, és a Bajnokok Ligáját is sikerült megnyernie, csak úgy mint minden jelentős klubtrófeát. A klub történetének legeredményesebb labdarúgója, 2014 és 2017 között csapatkapitánya volt.

Rooney 2003-ban lépett pályára először az angol válogatottban. A 2004-es Európa-bajnokságon ő lett a legfiatalabb gólszerző, a torna során négy találattal segítette az angol nemzeti csapatot. A 2006-os világbajnokságon szintén játszott, de a torna előtti lábtörése rányomta a bélyegét a teljesítményére. A 2008-as Európa-bajnokságra az angolok nem jutottak ki, a 2010-es világbajnokságon, és a következő 2014-es világbajnokságon a nyolcaddöntő, illetve a csoportküzdelmek jelentették a végállomást. Rooney 118 válogatott fellépésén szerzett 53 góljával visszavonulása idején az angol nemzeti csapat történetének legeredményesebb játékosa volt, Bobby Charltont megelőzve, a pályára lépések számában pedig csak Peter Shilton állt előtte.

Családi háttere és gyermekkora

[szerkesztés]

Wayne Rooney Croxtethben, Liverpool külvárosában született Jeanette Marie és Thomas Wayne Rooney gyermekeként. Ír származású és római katolikus vallású. Két fiatalabb testvére van, Graham és John, mindhárman a Our Lady and St Swithin's általános iskolába jártak. Fiatal korában Everton-szurkoló volt.

Pályafutása

[szerkesztés]

Everton

[szerkesztés]

Fiatal évei

[szerkesztés]

Rooney kilencévesen került az Everton ifiakadémiájára. 2001-ben az iskolai bajnokságban új rekordot állított fel egy szezonban lőtt 72 góljával. Utolsó szezonjában 99 gólt szerzett mielőtt kilencévesen felfigyelt rá az Everton játékosmegfigyelője, Bob Pendleton. Az 1995–96-os idényben az U10-11-es korosztályban 29 mérkőzésen 114 gólt szerzett, 15 évesen pedig az U19-es korosztály edzéseit látogatta. 2002-ben tagja volt annak a csapatnak, mely megnyerte az FA Youth Cup-ot, a fiatalok számára kiírt FA Kupát. A döntőben gólt is szerzett, elismerésként egy "Once a Blue, always a Blue" feliratú pólót kapott csapatától. Az év nyarán bekerült a felnőtt csapat Ausztriában túrázó keretébe, az SC Weiz elleni felkészülési mérkőzésen három gólt is szerzett.[3]

Áttörés az első csapatban

[szerkesztés]

2002. augusztus 20-án mutatkozott be bajnoki mérkőzésen is a felnőttek között, a Tottenham Hotspur elleni 2-2-es mérkőzésen gólpasszt adott Mark Pembridgenek. Ő lett a klub történetének második legfiatalabb debütáló játékosa Joe Royle után. Október 2-án betalált a Wrexhamnek egy Ligakupa mérkőzésen, ezzel akkor ő lett a klub legfiatalabb gólszerzője tétmérkőzésen. 2002. október 19-én, öt nappal 17. születésnapja előtt a felnőtt csapatban győztes gólt szerzett az Arsenal ellen. Ezzel egy ideig ő volt a Premier League legfiatalabb gólszerzője, ezt a rekordot azóta James Milner és James Vaughan is megdöntötte. A mérkőzés után Arsène Wenger így nyilatkozott:

Nem láttam ekkora tehetséget amióta Angliába szerződtem, Rooney az angol labdarúgás legnagyobb talentuma.

Decemberben a BBC jelölte az év fiatal sportolója díjra. Hat nappal később győztes gólt szerzett a Blackburn Rover ellen. Pályafutása első piros lapját december 26-án, a hagyományos Boxing Day-en kapta a Birmingham City ellen. 2003 januárjában aláírta első profi szerződését, ezzel a világ egyik legjobban fizetett tinédzserévé vált. Áprilisban győztes gólt rúgott az Aston Villa és a Newcastle United ellen is. Első idényében minden sorozatot figyelembe véve 37 mérkőzésen nyolc gólt szerzett.

A 2003–04-es idényben az első gólját a Charlton Athletic ellen szerezte augusztus 26-án, azonban ezt követően legközelebb decemberben volt újra eredményes. December 28-án a Birmingham City ellen játszotta 50. bajnokiját. 2004. február 21-én először tudott duplázni egy mérkőzésen, az ellenfél a Southampton volt. Az idény végén Rooney nemtetszését fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az Everton két éve nem kvalifikálta magát egyik európai kupára sem és kérte a klubtól, hogy tegyék átadólistára. A liverpooli vezetők kijelentették, csak 50 millió font ellenében lennének hajlandóak megválni tőle. Egy új szerződést is felajánlottak neki, amivel heti 12 ezer fontot kereshetett volna, de ezt elutasította.

Rooney két legkomolyabb kérője a Newcastle United és a Manchester United volt. A The Times arról számolt be, hogy az Everton és a Newcastle megegyezett egymással a vételárban, de a játékos végül a manchesterieknél kötött ki, akik 25,6 millió fontot fizettek érte.

Manchester United

[szerkesztés]
 Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében.
Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.

2005–2007

[szerkesztés]
Wayne Rooney a Manchester United FC a Manchester City FC elleni 3–1-re megnyert derbin ahol megszerezte első gólját a csapatban

Rooney 2004. szeptember 28-án, egy Fenerbahçe elleni Bajnokok Ligája mérkőzésen mutatkozott be a Unitedben. A 6-2-re megnyert találkozón mesterhármast szerzett és gólpasszt is adott. 2005 szeptemberében kiállították, amikor egy Villarreal elleni meccsen megtapsolta a játékvezetőt, miután az sárga lapot adott neki. Első trófeáját 2006-ban nyerte a Vörös Ördögökkel, amikor többek között az ő két góljának is köszönhetően csapata 4-0-ra verte a Wigan Athleticet a Ligakupa döntőjében. A manchesterieknek a bajnoki címre is esélyesek voltak, de áprilisban, amikor 3-0-s vereséget szenvedtek a Chelsea-től, ami után le kellett mondaniuk az elsőségről.

A 2006–07-es szezonban volt egy tízmeccses góltalansági sorozata, ami egy Bolton Wanderers elleni mesterhármassal szakadt meg. Később a Bajnokok Ligájában is fontos gólokat szerzett, a Roma 8-3-as, összesítésbeli legyőzéséből két találattal vette ki a részét, és az Milan ellen is lőtt két gólt, bár a United végül így is kiesett a milánóiak ellen. Az idény során minden sorozatot egybevéve 23 gólt szerzett és végre angol bajnoki címet ünnepelhetett csapatával.

2007 júniusában Rooney megkapta a 10-es számú mezt, amit Ruud van Nistelrooy 2006-os távozása óta senki nem viselt. 2007. augusztus 12-én, egy Reading elleni bajnokin lábközépcsonttörést szenvedett, ami miatt hat hétig nem játszhatott. Visszatérése remekül sikerült, hiszen a Bajnokok Ligájában győztes gólt szerzett az AS Roma ellen. Október 9-én ismét megsérült, ezúttal a bokája zúzódott meg, és két hetet kellett kihagynia. A szezont bajnoki címmel és Bajnokok Ligája-győzelemmel zárta a Manchester United, Rooney 18 találattal járult hozzá a sikerekhez.

2008. október 5-én, a Blackburn Rovers ellen lejátszotta pályafutása 200. bajnokiját. Egy Wigan Athletic elleni találkozón mindössze 54 másodperc kellett neki a gólszerzéshez, bár a meccs nem végződött jól a számára, hiszen már a nyolcadik percben megsérült, ami miatt le kellett cserélni és három hétig nem léphetett pályára. A 2008–09-es idényben a Ligakupát és a bajnokságot is megnyerte a Manchester United, míg a Bajnokok Ligájában ezüstérmet szerzett. Rooneynak minden trófeát megnyert ,,Vörös ördögök"-kel, amit csak lehet

Rögtön az első mérkőzésen gólt lőtt a Chelseanek az Angol Szuperkupa döntőn. A jó forma folytatódott, az első hat Premier League fordulóban hat gólt szerzett.

2009–2017

[szerkesztés]
2009 novemberében az Everton FC elleni mérkőzés közben

Az idény során két mesterhármast is elért: 2009 novemberében a Portsmouth gárdájának egy 4-1-es meccsen, majd 2010 januárjában a Hull Citynek mely mérkőzésen négy gólt is lőtt. A bajnokok ligájában az AC Milan csapatának a legjobb 16 között a két mérkőzésen négyszer is eredményes tudott lenni. 2010. február 28-án az Angol Ligakupa döntőjében gólt fejelt az Aston Villa kapujába, majd később meg is nyerték a meccset 2-1-re a manchesteriek. Március 30-án jött a fordulópont Rooney idényében. A Bayern Münchennel sorsolták össze a Unitedet és a párosítás jól is indult a Vörös Ördögök és Rooney számára is: Nani megpattant szabadrúgását követően Rooney a hálóba talált, ám a mérkőzés 92. percében 1-1-es állásnál egy sikertelen szerelési kísérlet következtében rosszul lépett és a bokáját egy komoly ficam érte. A sérülés nagyon komolynak tűnt, de Ferguson Rooneyt a visszavágón (mely csupán egy hétre az előző meccs után volt) a kezdőcsapatba helyezte. A mérkőzéshez semmit nem tudott hozzátenni és végül a Bayern jutott tovább a több idegenbeli góljainak köszönhetően. A hátralévő utolsó öt fordulóban Rooney nem sokat tudott hozzátenni csapata játékához majd el is bukták egyetlen ponttal a bajnokságot a Chelseavel szemben, így mindössze egy Angol Szuperkupát nyert a csapatával valamint őt választották a Premier League 2010–11-es szezonjának legjobb játékosává. 42 mérkőzésen 32 gólig jutott Rooney a szezon során.

Rooney első gólját a Premier League 2010–11-es szezonjában 2010. augusztus 28-án szerezte büntetőből a West Ham United ellen egy tizenegyesből. Nagyon rossz formában játszott mikor is 2010 októberében beadta eligazolási kérelmét a csapathoz. Fergusont és a szurkolókat valamint az egész csapatot is sokkolta a hír. Kérői között olyan klubok szerepeltek mint a Real Madrid vagy a városi rivális Manchester City. Pár nappal később a United hivatalos weboldalán bejelentette hogy sikerült maradásra bírni a támadót és egy új ötéves szerződést kapott valamint egyes hírek szerint a fizetését is megduplázták. A szezon első felében tovább folytatódott pocsék formája, mindössze csak 3 gólig jutott 14 mérkőzésen. 2011. február elsején új erőre kapott és a szezonban először duplázni tudott az Aston Villa csapata ellen, majd február 12-én egy hatalmas gólt lőtt a városi rangadón a Manchester Citynek (Nani megpattant beadását a kapunak háttal, ollózva talált be). Az idény hátralévő részében Ferguson egy új taktikát alkalmazott melyben Rooneyt egy ún. visszavont szerepkörben, támadó középpályásként szerepeltette. A csatárnak nagyon feküdt a poszt és kitűnően megértették egymást elől Javier Hernándezzel. Ez a taktika olyannyira bevált hogy végül bejutottak a Bajnokok Ligája döntőjébe ahol alul maradtak a Barcelona gárdájával szemben. Rooney szezonbeli legjobb meccse 2011 áprilisában volt a West Ham United ellen bajnoki találkozón ahol az ő mesterhármasának köszönhetően a manchesteriek 2-0-s hátrányból 4-2-re fordították az állást a javukra. 2011. május 14-én a Blackburn Rovers otthonában szintén egy bajnoki mérkőzésen az ő értékesített büntetőjével kiegyenlítettek a Vörös Ördögök és az 1-1-es végeredménnyel behozhatatlan előnyre tettek szert a Chelsea csapatával szemben az angol bajnokság tabelláján. 40 mérkőzésen szerepelt és 16 gólig jutott.

A 2011–2012-es bajnokságot is jól kezdte, augusztusban megszerezte 150. gólját a Unitedben, majd mesterhármast szerzett az Arsenal (8–2), és a Bolton ellen (5–0). December 21-én megszerezte 130. gólját a PL-ben, és lejátszotta 300. bajnokiját. 2012. február 11-én a Liverpool ellen 169. gólját lőtte a manchesteriek mezében. 2012. október 20-án a Stoke City ellen 200. gólját szerezte a klubban. Pedig a 2012–2013-as szezonban amolyan árnyékéket játszatott vele Ferguson, a friss igazolás Robin van Persie mögött. A szezon végén bajnoki címet ünnepelhetett. A 2013–2014-es szezonban a Tottenham ellen megszerezte 150. bajnoki gólját a vörösök mezében, a UEFA-bajnokok ligája idényében pedig ő adta a legtöbb gólpasszt, szám szerint nyolcat. A bajnokságban 17 gól, és 10 gólpassz volt a mérlege. Szeptember 22-én nagyszerű szabadrúgás gólt lőtt a Manchester Citynek. A következő szezon elején Louis van Gaal őt nevezte ki csapatkapitánynak, miután Nemanja Vidić eligazolt az Internazionalehoz. Többször is középpályásként játszatta Louis van Gaal. Szeptember 17-én megszerezte 176. PL gólját, megelőzve ezzel Thierry Henryt az örökrangsorban. A 2015–2016-os szezon elején egy 878 perces góltalansági sorozatot tört meg az FC Brugesnek lőtt mesterhármasával. Október 17-én az Everton ellen megszerezte pályafutása 187. Premier League gólját, és most már csak Alan Shearer állt előtte a ranglistán. A tavaszi idény egy részét ki kellett hagynia sérülés miatt. A szezon utolsó bajnokiján, a Bournemouth ellen megszerezte századik PL-gólját az Old Traffordon.

2016. november 24-én az Európa-liga csoportkörében a Feyenoordnak rúgott góljával ő lett a United történetének legeredményesebb játékosa a nemzetközi kupákban, megdöntve ezzel Ruud van Nistelrooy vonatkozó rekordját.[4]

Ismét az Everton

[szerkesztés]

A Manchester United rekorder gólszerzője 2017. július 9-én – 13 év után – visszaigazolt az Evertonhoz.

DC United

[szerkesztés]

2018. június 28-án Amerikába igazolt.[5]

Derby County

[szerkesztés]

2019 augusztusában hivatalosan is bejelentették, hogy a 2019-es MLS-bajnokság végeztével Rooney visszatér Nagy-Britanniába és a másodosztályú Derby County játékos-edzője lesz.[6] 2021. január 15-én bejelentette, felhagy a profi labdarúgással.[7]

A válogatottban

[szerkesztés]
Wayne Rooney a válogatottban

Rooney 2003. február 12-én léphetett először pályára az angol válogatottban, Ausztrália ellen, és gólt is szerzett. Ezzel ő lett a legfiatalabb játékos és gólszerző a válogatottban. Előbbi rekordját 2006 nyarán Theo Walcott megdöntötte, aki debütálásakor 36 nappal volt fiatalabb Rooneynál.

Első komoly válogatott tornája a 2004-es Eb volt, ahol négy gólt szerzett, de a portugálok elleni negyeddöntőn megsérült és az angolok végül ki is estek.

2006 áprilisában lábközépcsonttörést szenvedett, ami miatt kérdésessé vált, hogy tudja-e vállalni a játékot a 2006-os vb-n. Az akkori szövetségi kapitány, Sven-Göran Eriksson végül is úgy döntött, hogy őt is nevezi a keretbe. A Trinidad és Tobago és Svédország elleni csoportmeccseken is játszott, de látszott rajta, hogy nincs jó formában.

A Portugália elleni negyeddöntőben megtaposta a becsúszó Ricardo Carvalhót, a mai napig vitatják, hogy szándékos volt-e az eset, vagy csak elvesztette az egyensúlyát és ezért lépett hátra. A játékvezető piros lapot adott neki és az angolok csakúgy, mint a 2004-es Eb-n, ezúttal is büntetőpárbajban maradtak alul a portugálokkal szemben. A 2006-os németországi világbajnokságon Rooney az angolok minden meccsén pályára lépett, bár a torna előtt sérüléssel küzdött. Ismét büntetők után estek ki, a portugálokkal szemben maradtak alul a negyeddöntőben. A négy évvel későbbi tornán is a nyolcaddöntőben búcsúztak, miután Németországtól 4-1-re kikaptak, igaz a mérkőzés játékvezetője tévesen nem adta meg Frank Lampard gólját a találkozó elején.

A 2008-as Eb-re nem jutott ki az angol válogatott, míg négy év múlva ismét tizenegyespárbajban maradtak alul, ezúttal az olaszokkal szemben, a negyeddöntőben.

A 2014-es vb-n már a csoportkör után búcsúztak. Rooney a három lejátszott meccsen nem tudott gólt szerezni.

A torna után Steven Gerrard visszavonult a válogatott szerepléstől, Roy Hodgson pedig Rooneyt nevezte ki csapatkapitánynak. 2014. november 15-én ünnepelte 100. válogatott fellépését, 2015. szeptember 8-án, a Svájc elleni mérkőzésen megszerezte 50. válogatott gólját, ezzel megdöntve Bobby Charlton rekordját.

2017 nyarán lemondta a válogatottságot.[8]

Edzői pályafutása

[szerkesztés]

2020. november 15-én a Derby County ideiglenes vezetőedzője lett.[9] Segédjének Shay Givent, Liam Roseniort és Justin Walkeot nevezték ki ugyanis az angol támadónak akkoriban még élő szerződése volt a klubbal.[10] 2021. január 15-én a Derby County bejelentette elégdett az egykori angol válogatott munkájával, és egy 2023-ig szóló szerződést írtak vele alá.[7] A 2021–2022-es szezon után úgy döntött, hogy lemond posztjáról, att követően, hogy a csapat több, mint egy éve pénzügyi problémákkal szenvedett és az angol menedzser nem tudta őket megmenteni a kieséstől, annak ellenére, hogy munkáját a nehéz helyzetben országszerte méltatták.[11]

Lemondását követően visszatért az Egyesült Államokba, hogy korábbi csapata, a D.C. United edzője legyen.[12] A fővárosi csapattal kicsit több, mint egy szezont töltött, egyszer sem tudott velük a rájátszásba jutni, így 2023 októberében elhagyta posztját. Első fél szezonjában a csapatot nem tudta elmozdítani az utolsó helyről, míg második évadjában mindössze néhány pontra voltak a rájátszástól és sokat fejlődtek, az előző szezonban csak 27, a 2023-ban már 40 pontot gyűjtöttek össze az alapszakaszban.[13]

2023 októberében, mindössze napokkal amerikai menesztése után leszerződtette a Birmingham City.[14] 83 nap elteltével menesztették, miután első 15 mérkőzéséből csak kettőt nyert meg a csapattal.

Magánélete

[szerkesztés]

Gyerekkorában találkozott későbbi feleségével, Coleen McLoughlinnal, akivel 2008-ban házasodott össze.[15][16] Négy gyermekük van: Kai Wayne (2009–),[15] Klay Anthony (2013–),[17] Kit Joseph (2016–)[18] és Cass Mac (2018–). Kai Rooney a Manchester United játékosa, 2020-ban írt alá a csapattal.[19]

Öccse, John Rooney, szintén labdarúgó, 2024-ben a Macclesfield játékosa volt. Unokatestvérei, Tommy és Jake Rooney is profi labdarúgók.[20][21]

Edzői statisztika

[szerkesztés]

2023. október 7-én lett frissítve.

Csapat -tól -ig Teljesítmény
M Gy D V Gy %
Derby County 2020. november 14. 2022. június 24. 85 24 22 39 28,2
D.C. United 2022. július 12. 2023. október 7. 53 14 14 25 26,4
Birmingham City 2023. október 11. napjainkig 0 0 0 0 —
Összesen 138 38 36 64 27,5

Sikerei, díjai

[szerkesztés]
Manchester United FC
Egyéni elismerések

Statisztikái

[szerkesztés]

Klubokban

[szerkesztés]
Klub Szezon Liga FA-kupa Ligakupa Európai Egyéb Összesen
Bajnokság P. Gólok P. Gólok P. Gólok P. Gólok P. Gólok P. Gólok
Everton 2002–2003 Premier League 33 6 1 0 3 2 – – 37 8
2003–2004 34 9 3 0 3 0 – – 40 9
Összesen 67 15 4 0 6 2 – – 77 17
Manchester United 2004–2005 Premier League 29 11 6 3 2 0 6 3 0 0 43 17
2005–2006 36 16 3 0 4 2 5 1 – 48 19
2006–2007 35 14 7 5 1 0 12 4 – 55 23
2007–2008 27 12 4 2 0 0 11 4 1 0 43 18
2008–2009 30 12 2 1 1 0 13 4 3 3 49 20
2009–2010 32 26 1 0 3 2 7 5 1 1 44 34
2010–2011 28 11 2 1 0 0 9 4 1 0 40 16
2011–2012 34 27 1 2 0 0 7 5 1 0 43 34
2012–2013 27 12 3 3 1 0 6 1 – 37 16
2013–2014 29 17 0 0 2 0 9 2 0 0 40 19
2014–2015 33 12 4 2 0 0 – – 37 14
2015–2016 28 8 5 2 2 1 6 4 – 41 15
2016–2017 25 5 2 1 4 0 7 2 1 0 39 8
Összesen 393 183 40 22 20 5 98 39 8 4 559 253
Everton 2017–2018 Premier League 31 10 1 0 1 0 7 1 – 40 11
DC United 2018 MLS 20 12 0 0 – – 1 0 21 12
2019 28 11 2 2 – – 1 0 31 13
Összesen 48 23 2 2 – – 2 0 52 25
Derby County 2019–2020 Championship 20 5 4 1 – – – 24 6
2020–2021 10 1 0 0 1 0 – – 11 1
Összesen 30 6 4 1 1 0 – – 35 7
Karrier összesen 569 237 51 25 28 7 105 40 10 4 763 313

A válogatottban

[szerkesztés]
Anglia
Évek Pályára lépések Gólok
2003 9 3
2004 11 6
2005 8 2
2006 8 1
2007 4 2
2008 8 5
2009 9 6
2010 11 1
2011 5 2
2012 5 4
2013 10 6
2014 13 8
2015 8 5
2016 10 2
Összesen 119 53

Gólok

[szerkesztés]
# Dátum Helyszín Vál. Ellenfél Eredmény Végeredmény Kiírás For.
1 2003. szeptember 6. Gradski Stadion, Szkopje, Macedónia 6  Észak-Macedónia 1–1 2–1 2004-es Európa-bajnokság-selejtező [23]
2 2003. szeptember 10. Old Trafford, Manchester, Anglia 7  Liechtenstein 2–0 2–0 [24]
3 2003. november 16. Old Trafford, Manchester, Anglia 9  Dánia 1–0 2–3 Barátságos [25]
4 2004. június 5. City of Manchester Stadium, Manchester, Anglia 13  Izland 2–0 6–1 Barátságos [26]
5 3–0
6 2004. június 17. Estádio Cidade de Coimbra, Coimbra, Portugália 15  Svájc 1–0 3–0 2004-es Európa-bajnokság [27]
7 2–0
8 2004. június 21. Estádio da Luz, Lisszabon, Portugália 16  Horvátország 2–1 4–2 [28]
9 3–1
10 2005. augusztus 17. Parken Stadion, Koppenhága, Dánia 24  Dánia 1–3 1–4 Barátságos [29]
11 2005. november 12. Stade de Genève, Genf, Svájc 28  Argentína 1–1 3–2 Barátságos [30]
12 2006. november 15. Amsterdam Aréna, Amszterdam, Hollandia 36  Hollandia 1–0 1–1 Barátságos [31]
13 2007. október 13. Wembley Stadion, London, Anglia 39  Észtország 2–0 3–0 2008-as Európa-bajnokság-selejtező [32]
14 2007. október 17. Luzsnyiki Stadion, Moszkva, Oroszország 40  Oroszország 1–0 1–2 [33]
15 2008. szeptember 10. Maksimir Stadion, Zágráb, Horvátország 46  Horvátország 3–0 4–1 2010-es világbajnokság-selejtező [34]
16 2008. október 11. Wembley Stadion, London, Anglia 47  Kazahsztán 3–1 5–1 [35]
17 4–1
18 2008. október 15. Dinamo Stadion, Minszk, Fehéroroszország 48  Fehéroroszország 2–1 3–1 [36]
19 3–1
20 2009. március 28. Wembley Stadion, London, Anglia 49  Szlovákia 2–0 4–0 Barátságos [37]
21 4–0
22 2009. június 6. Almaty Central Stadion, Almati, Kazahsztán 51  Kazahsztán 3–0 4–0 2010-es világbajnokság-selejtező [38]
23 2009. június 10. Wembley Stadion, London, Anglia 52  Andorra 1–0 6–0 [39]
24 3–0
25 2009. szeptember 9. Wembley Stadion, London, Anglia 55  Horvátország 5–1 5–1 [40]
26 2010. szeptember 7. St. Jakob-Park, Bázel, Svájc 67  Svájc 1–0 3–1 2012-es Európa-bajnokság-selejtező [41]
27 2011. szeptember 2. Vaszil Levszki Nemzeti Stadion, Szófia, Bulgária 71  Bulgária 2–0 3–0 [42]
28 3–0
29 2012. június 19. Donbasz Aréna, Doneck, Ukrajna 75  Ukrajna 1–0 1–0 2012-es Európa-bajnokság [43]
30 2012. október 12. Wembley Stadion, London, Anglia 77  San Marino 1–0 5–0 2014-es világbajnokság-selejtező [44]
31 3–0
32 2012. október 17. Nemzeti Stadion, Varsó, Lengyelország 78  Lengyelország 1–0 1–1 [45]
33 2013. február 6. Wembley Stadion, London, Anglia 79  Brazília 1–0 2–1 Barátságos [46]
34 2013. március 22. San Marino Stadion, Serravalle, San Marino 80  San Marino 6–0 8–0 2014-es világbajnokság-selejtező [47]
35 2013. március 26. Podgorica Városi Stadion, Podgorica, Montenegró 81  Montenegró 1–0 1–1 [48]
36 2013. június 2. Maracanã Stadion, Rio de Janeiro, Brazília 83  Brazília 2–1 2–2 Barátságos [49]
37 2013. október 11. Wembley Stadion, London, Anglia 85  Montenegró 1–0 4–1 2014-es világbajnokság-selejtező [50]
38 2013. október 15. Wembley Stadion, London, Anglia 86  Lengyelország 1–0 2–0 [51]
39 2014. június 4. Sun Life Stadion, Miami, Egyesült Államok 91  Ecuador 1–1 2–2 Barátságos [52]
40 2014. június 19. Wembley Stadion, London, Anglia 94  Uruguay 1–1 1–2 2014-es világbajnokság [53]
41 2014. szeptember 3. Wembley Stadion, London, Anglia 96  Norvégia 1–0 1–0 Barátságos [54]
42 2014. október 9. Wembley Stadion, London, Anglia 98  San Marino 2–0 5–0 2016-os Európa-bajnokság-selejtező [55]
43 2014. október 12. A. Le Coq Aréna, Tallinn, Észtország 99  Észtország 1–0 1–0 [56]
44 2014. november 15. Wembley Stadion, London, Anglia 100  Szlovénia 1–1 3–1 [57]
45 2014. november 18. Celtic Park, Glasgow, Skócia 101  Skócia 2–0 3–1 Barátságos [58]
46 3–1
47 2015. március 27. Wembley Stadion, London, Anglia 102  Litvánia 1–0 4–0 2016-os Európa-bajnokság-selejtező [59]
48 2015. június 14. Stožice Stadion, Ljubljana, Szlovénia 105  Szlovénia 3–2 3–2 [60]
49 2015. szeptember 5. San Marino Stadion, Serravalle, San Marino 106  San Marino 1–0 6–0 [61]
50 2015. szeptember 8. Wembley Stadion, London, Anglia 107  Svájc 2–0 2–0 [62]
51 2015. november 17. Wembley Stadion, London, Anglia 109  Franciaország 2–0 2–0 Barátságos [63]
52 2016. május 27. Stadium of Light, Sunderland, Anglia 110  Ausztrália 2–0 2–1 [64]
53 2016. június 27. Stade de Nice, Nizza, Franciaország 115  Izland 1–0 1–2 2016-os Európa-bajnokság [65]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ Ezt a rekordot Harry Kane azóta megdöntötte

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Premier League clubs submit squad lists (PDF). Premier League, 2012. február 2. [2012. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 2.)
  2. ↑ Wayne Rooney. ManUtd.com . Manchester United. [2011. július 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 7.)
  3. ↑ SC Weiz–Everton 2–10. liverpoolecho.co.uk, 2002. (Hozzáférés: 2002. július 17.)
  4. ↑ liga/mu-rooney-megdontotte-goljaval-van-nistelrooy-rekordjat-video-2538341 Rooney 39. kupagólját lőtte, megelőzte van Nistelrooyt. nemzetisport.hu, 2016. november 24. (Hozzáférés: 2016. november 24.)[halott link]
  5. ↑ Everton: Rooney távozik, Stieber csapattársa lesz – hivatalos (magyar nyelven). Nemzeti Sport. (Hozzáférés: 2018. június 28.)
  6. ↑ Anglia: Rooney hazatér, játékos-edzőként folytatja – hivatalos (magyar nyelven). Nemzeti Sport. (Hozzáférés: 2019. augusztus 6.)
  7. ↑ a b Wayne Rooney retires to become permanent Derby boss (angol nyelven). Sky Sports, 2021. január 15.
  8. ↑ Anglia: egy korszak vége – Rooney lemondta a válogatottságot (magyar nyelven). Nemzeti Sport. (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
  9. ↑ Derby: menesztették Cocut, átmenetileg Rooney veheti át a helyét a kispadon (magyar nyelven). Index, 2020. november 15. (Hozzáférés: 2020. november 15.)
  10. ↑ Phillip Cocu: Derby part company with manager with club bottom of Championship (angol nyelven). BBC, 2020. november 14. (Hozzáférés: 2020. november 15.)
  11. ↑ Wayne Rooney quits as Derby County boss. SkySports, 2023. október 8. (Hozzáférés: 2023. október 8.)
  12. ↑ D.C. United Name Wayne Rooney as Head Coach. DC United, 2022. július 12. (Hozzáférés: 2023. október 8.)
  13. ↑ D.C. United and Head Coach Wayne Rooney Have Mutually Agreed to Part Ways. DC United, 2023. október 8. (Hozzáférés: 2023. október 8.)
  14. ↑ Wayne Rooney appointed Blues Manager (angol nyelven). Birmingham City Football Club. (Hozzáférés: 2023. október 11.)
  15. ↑ a b Ronay, Barney. „Wayne Rooney's wife Coleen gives birth to baby boy”, The Guardian, 2009. november 2. (Hozzáférés: 2024. január 6.) (brit angol nyelvű) 
  16. ↑ „Wayne and Coleen marry in Italy”, 2008. június 12. (Hozzáférés: 2024. január 6.) (brit angol nyelvű) 
  17. ↑ „Wayne and Coleen Rooney announce arrival of baby Klay”, BBC News, 2013. május 21. (Hozzáférés: 2024. január 6.) (brit angol nyelvű) 
  18. ↑ „Wayne and Coleen Rooney announce birth of third son, Kit Joseph, on Twitter”, BBC News, 2016. január 25. (Hozzáférés: 2024. január 6.) (brit angol nyelvű) 
  19. ↑ Clarke, Paul: Mike Phelan aims cheeky dig at Wayne Rooney as Man Utd sign his son Kai (angol nyelven). Manchester Evening News, 2020. december 18. (Hozzáférés: 2024. január 6.)
  20. ↑ „Macc sign Rooney cousin”, 2004. május 18. (Hozzáférés: 2024. január 6.) (brit angol nyelvű) 
  21. ↑ Rams Add Defender Rooney To Under-21 Ranks (angol nyelven). www.dcfc.co.uk. (Hozzáférés: 2024. január 6.)
  22. ↑ Ajax 0 Manchester United 2: Jose Mourinho's team make Manchester proud as they win the Europa League. telegraph.co.uk, 2017. május 24. (Hozzáférés: 2017. május 25.)
  23. ↑ Rooney sparks England win. BBC Sport, 2003. szeptember 6. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  24. ↑ Rooney takes England top. BBC Sport, 2003. szeptember 10. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  25. ↑ Denmark shock England. BBC Sport, 2003. november 16. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  26. ↑ England crush Iceland. BBC Sport, 2004. június 5. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  27. ↑ England 3–0 Switzerland. BBC Sport, 2004. június 17. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  28. ↑ Croatia 2–4 England. BBC Sport, 2004. június 21. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  29. ↑ Denmark 4–1 England. BBC Sport, 2005. augusztus 17. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  30. ↑ Argentina 2–3 England. BBC Sport, 2005. november 12. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  31. ↑ McNulty, Phil: Holland 1–1 England. BBC Sport, 2006. november 15. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  32. ↑ Hughes, Ian: England 3–0 Estonia. BBC Sport, 2007. október 13. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  33. ↑ McNulty, Phil: Russia 2–1 England. BBC Sport, 2007. október 17. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  34. ↑ Stevenson, Jonathan: Croatia 1–4 England. BBC Sport, 2008. szeptember 10. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  35. ↑ Stevenson, Jonathan: England 5–1 Kazakhstan. BBC Sport, 2008. október 11. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  36. ↑ McNulty, Phil: Belarus 1–3 England. BBC Sport, 2008. október 15. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  37. ↑ McNulty, Phil: England 4–0 Slovakia. BBC Sport, 2009. március 28. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  38. ↑ Wilson, Paul. „England hit Kazakhstan for four to take big step towards World Cup 2010”, The Guardian , 2009. június 6. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.) 
  39. ↑ McNulty, Phil: England 6–0 Andorra. BBC Sport, 2009. június 10. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  40. ↑ McNulty, Phil: England 5–1 Croatia. BBC Sport, 2009. szeptember 9. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  41. ↑ McNulty, Phil: Switzerland 1–3 England. BBC Sport, 2010. szeptember 7. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  42. ↑ McNulty, Phil: Bulgaria 0–3 England. BBC Sport, 2011. szeptember 2. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  43. ↑ McNulty, Phil: England 1–0 Ukraine. BBC Sport, 2012. június 19. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  44. ↑ McNulty, Phil: England 5–0 San Marino. BBC Sport, 2012. október 12. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  45. ↑ McNulty, Phil: Poland 1–1 England. BBC Sport, 2012. október 17. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  46. ↑ McNulty, Phil: England 2–1 Brazil. BBC Sport, 2013. február 6. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  47. ↑ McNulty, Phil: England 8–0 San Marino. BBC Sport, 2013. március 22. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  48. ↑ McNulty, Phil: Montenegro 1–1 England. BBC Sport, 2013. március 26. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  49. ↑ Taylor, Daniel: Wayne Rooney makes his point to earn England undeserved draw in Brazil. The Guardian, 2013. június 2. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  50. ↑ McNulty, Phil: England 4–1 Montenegro. BBC Sport, 2013. október 11. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  51. ↑ Wallace, Sam. „England 2 Poland 0 match report: Steven Gerrard and Wayne Rooney ensure qualification for 2014 World Cup – and give Roy Hodgson his place in Brazil sun”, The Independent , 2013. október 15. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.) 
  52. ↑ McNulty, Phil: Ecuador 2–2 England. BBC Sport, 2014. június 4. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  53. ↑ McNulty, Phil: Uruguay 2–1 England. BBC Sport, 2014. június 19. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  54. ↑ McNulty, Phil: England 1–0 Norway. BBC Sport, 2014. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  55. ↑ McNulty, Phil: England 5–0 San Marino. BBC Sport, 2014. október 9. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  56. ↑ Winter, Henry. „Estonia 0 England 1, Euro 2016 qualifier: Wayne Rooney saves the day against resilient 10-man hosts in Tallinn”, The Daily Telegraph , 2014. október 12. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.) 
  57. ↑ Hart, Simon: Rooney leads England comeback against Slovenia. UEFA, 2014. november 15. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  58. ↑ McNulty, Phil: Scotland 1–3 England. BBC Sport, 2014. november 18. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  59. ↑ Burnton, Simon. „Harry Kane scored within 80 seconds of coming off the bench as a fluent England outclassed Lithuania at Wembley”, The Guardian , 2015. március 27. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.) 
  60. ↑ McNulty, Phil: Slovenia 2–3 England. BBC Sport, 2015. június 15. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  61. ↑ San Marino v England. BBC Sport, 2015. szeptember 5. (Hozzáférés: 2015. szeptember 5.)
  62. ↑ England v Switzerland. BBC Sport, 2015. szeptember 8. (Hozzáférés: 2015. szeptember 8.)
  63. ↑ England vs France. BBC Sport, 2015. november 17. (Hozzáférés: 2015. november 17.)
  64. ↑ England 2–0 Australia. BBC Sport, 2016. május 27. (Hozzáférés: 2016. május 27.)
  65. ↑ England 1–2 Iceland. BBC Sport, 2016. június 27. (Hozzáférés: 2016. június 27.)

További információk

[szerkesztés]
Előző
Nemanja Vidić 		a Manchester United FC csapatkapitánya
2014–2017 		Következő
Michael Carrick
Előző
Steven Gerrard 		az Angol labdarúgó-válogatott csapatkapitánya
2014–2017 		Következő
Harry Kane
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Wayne_Rooney&oldid=27157045”