„Kvantumkémia” változatai közötti eltérés
Megjelenés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
H atom elektronjának állapotai |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
[[Image:HAtomOrbitals.png|thumb|right|300px|A hidrogénatom elektronjának a tartózkodási valószínűsége a különböző állapotokban]] |
|||
A '''kvantumkémiában''' az atompályák megkülönböztetésére, illetve azonosítására a kvantumszámokat használjuk. |
A '''kvantumkémiában''' az atompályák megkülönböztetésére, illetve azonosítására a kvantumszámokat használjuk. |
||
Minden [[atompálya|atompályát]] három [[kvantumszám]] jellemez: |
Minden [[atompálya|atompályát]] három [[kvantumszám]] jellemez: |
||
*'''főkvantumszám:''' Az atompálya méretét jellemzi. Jele: n. Az elektron energiája és atommagtól mért távolsága egyedül a főkvantumszámtól függ. Értékei: 1, 2, |
*'''főkvantumszám:''' Az atompálya méretét jellemzi. Jele: n. Az elektron energiája és atommagtól mért távolsága egyedül a főkvantumszámtól függ. Értékei: 1, 2,... |
||
*'''mellékkvantumszám:''' az impulzusmomentum kvantumszáma; az atompálya alakját jellemzi. A keringő elektron impulzusmomentumát az l kvantumszám, határozza meg; az impulzusmomentum négyzetére a következő összefüggés érvényes: J<sup>2<sup> = h<sup>2<sup>l(l+1). Minden energiaállapothoz különböző impulzusmomentum-állapotok tartozhatnak, de úgy hogy mindig teljesül az l<n feltétel; az n=1 alapállapothoz tehát csak az l=0 impulzusmomentum-állapot tartozhat. Értékei: 0, 1, 2, …, n-1. Más jelölés, ha l=0 akkor s pályáról, ha l=1, akkor p pályáról, ha l=2 akkor d pályáról, ha l=3 akkor f pályáról beszélünk. |
*'''mellékkvantumszám:''' az impulzusmomentum kvantumszáma; az atompálya alakját jellemzi. A keringő elektron impulzusmomentumát az l kvantumszám, határozza meg; az impulzusmomentum négyzetére a következő összefüggés érvényes: J<sup>2<sup> = h<sup>2<sup>l(l+1). Minden energiaállapothoz különböző impulzusmomentum-állapotok tartozhatnak, de úgy hogy mindig teljesül az l<n feltétel; az n=1 alapállapothoz tehát csak az l=0 impulzusmomentum-állapot tartozhat. Értékei: 0, 1, 2, …, n-1. Más jelölés, ha l=0 akkor s pályáról, ha l=1, akkor p pályáról, ha l=2 akkor d pályáról, ha l=3 akkor f pályáról beszélünk. |
||
*'''mágneses kvantumszám:''' ha az atom mágneses térbe kerül, akkor az atompálya alakját és méretét a fő-, a mellék-, és a mágneses kvantumszám együttesen jellemzi. Jele: m. A mágneses kvantumszám a teljes impulzusmomentumnak egy mágneses tér által kijelölt irányra vonatkozó összetevőjét adja meg. Az n főkvantumszám és az l mellékkvantumszám által meghatározott állapotban a mágneses kvantumszám az alábbi értékeket veheti fel: m = -l ... -2, -1, 0, 1, 2 ... l. Az m mágneses kvantumszám értékének kisebbnek, vagy egyenlőnek kell lennie az l mellékkvantumszám abszolútértékével. |
*'''mágneses kvantumszám:''' ha az atom mágneses térbe kerül, akkor az atompálya alakját és méretét a fő-, a mellék-, és a mágneses kvantumszám együttesen jellemzi. Jele: m. A mágneses kvantumszám a teljes impulzusmomentumnak egy mágneses tér által kijelölt irányra vonatkozó összetevőjét adja meg. Az n főkvantumszám és az l mellékkvantumszám által meghatározott állapotban a mágneses kvantumszám az alábbi értékeket veheti fel: m = -l ... -2, -1, 0, 1, 2 ... l. Az m mágneses kvantumszám értékének kisebbnek, vagy egyenlőnek kell lennie az l mellékkvantumszám abszolútértékével. |
||
*'''spinkvantumszám''': az [[elektron]] jellemzésére az előbbi három kvantumszámon kívül még a spinkvantumszámot is használjuk, amely az elektron mágneses tulajdonságát fejezi ki. Jele: s, értéke: +1/2 és –1/2. |
*'''spinkvantumszám''': az [[elektron]] jellemzésére az előbbi három kvantumszámon kívül még a spinkvantumszámot is használjuk, amely az elektron mágneses tulajdonságát fejezi ki. Jele: s, értéke: +1/2 és –1/2. |
||
*'''spinvetület kvantumszáma''': egy kitüntetett irányban az m<sub>s<sub> spinvetület kvantumszáma +1/2 vagy -1/2 lehet. Az atomban lévő elektron állapotát ezekkel a kvantumszámokkal is jellemezzük; az impulzusmomentum kvantumszámának különböző értékeit betűkkel jelöljük: s-sel jelöljük az l=0, p-vel az l=1, d-vel, f-fel, g-vel, h-val az l=2;3;4; értékeket. A |
*'''spinvetület kvantumszáma''': egy kitüntetett irányban az m<sub>s<sub> spinvetület kvantumszáma +1/2 vagy -1/2 lehet. Az atomban lévő elektron állapotát ezekkel a kvantumszámokkal is jellemezzük; az impulzusmomentum kvantumszámának különböző értékeit betűkkel jelöljük: s-sel jelöljük az l=0, p-vel az l=1, d-vel, f-fel, g-vel, h-val az l=2;3;4; értékeket. A 2p1 állapot így arra utal, hogy az elektron hulláfüggvényét az n=2, l=1, m=1 kvantumszámok határozzák meg. Az azonos főkvantumszámú állapotok energiája megegyezik; például a 2s0, 2p0, 2p1 azonos energiájú állapotok. Az n főkvantumszámú energiaszintek n<sup>2<sup>-szeresen elfajultak. |
||
A lap 2006. június 4., 23:19-kori változata
A kvantumkémiában az atompályák megkülönböztetésére, illetve azonosítására a kvantumszámokat használjuk.
Minden atompályát három kvantumszám jellemez:
- főkvantumszám: Az atompálya méretét jellemzi. Jele: n. Az elektron energiája és atommagtól mért távolsága egyedül a főkvantumszámtól függ. Értékei: 1, 2,...
- mellékkvantumszám: az impulzusmomentum kvantumszáma; az atompálya alakját jellemzi. A keringő elektron impulzusmomentumát az l kvantumszám, határozza meg; az impulzusmomentum négyzetére a következő összefüggés érvényes: J2 = h2l(l+1). Minden energiaállapothoz különböző impulzusmomentum-állapotok tartozhatnak, de úgy hogy mindig teljesül az l<n feltétel; az n=1 alapállapothoz tehát csak az l=0 impulzusmomentum-állapot tartozhat. Értékei: 0, 1, 2, …, n-1. Más jelölés, ha l=0 akkor s pályáról, ha l=1, akkor p pályáról, ha l=2 akkor d pályáról, ha l=3 akkor f pályáról beszélünk.
- mágneses kvantumszám: ha az atom mágneses térbe kerül, akkor az atompálya alakját és méretét a fő-, a mellék-, és a mágneses kvantumszám együttesen jellemzi. Jele: m. A mágneses kvantumszám a teljes impulzusmomentumnak egy mágneses tér által kijelölt irányra vonatkozó összetevőjét adja meg. Az n főkvantumszám és az l mellékkvantumszám által meghatározott állapotban a mágneses kvantumszám az alábbi értékeket veheti fel: m = -l ... -2, -1, 0, 1, 2 ... l. Az m mágneses kvantumszám értékének kisebbnek, vagy egyenlőnek kell lennie az l mellékkvantumszám abszolútértékével.
- spinkvantumszám: az elektron jellemzésére az előbbi három kvantumszámon kívül még a spinkvantumszámot is használjuk, amely az elektron mágneses tulajdonságát fejezi ki. Jele: s, értéke: +1/2 és –1/2.
- spinvetület kvantumszáma: egy kitüntetett irányban az ms spinvetület kvantumszáma +1/2 vagy -1/2 lehet. Az atomban lévő elektron állapotát ezekkel a kvantumszámokkal is jellemezzük; az impulzusmomentum kvantumszámának különböző értékeit betűkkel jelöljük: s-sel jelöljük az l=0, p-vel az l=1, d-vel, f-fel, g-vel, h-val az l=2;3;4; értékeket. A 2p1 állapot így arra utal, hogy az elektron hulláfüggvényét az n=2, l=1, m=1 kvantumszámok határozzák meg. Az azonos főkvantumszámú állapotok energiája megegyezik; például a 2s0, 2p0, 2p1 azonos energiájú állapotok. Az n főkvantumszámú energiaszintek n2-szeresen elfajultak.
Az egyes atmompályák lehetséges száma és a kvantumszámok közötti kapcsolat az alábbi táblázatban látható:
ha l értéke | akkor m értéke | atompályák száma (db) |
0 (s atompálya) | 0 | 1 |
1 (p atompálya) | -1,0,1 | 3 |
2 (d atompálya) | -2,-1,0,1,2 | 5 |
3 (f atompálya) | -3,-2,-1,0,1,2,3 | 7 |