Čisla
| Čisla | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Omiš |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21253 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 310 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 280 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 27′ 00″, k. h. 16° 43′ 59″43.450000°N 16.733000°EKoordináták: é. sz. 43° 27′ 00″, k. h. 16° 43′ 59″43.450000°N 16.733000°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Čisla falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Omišhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Splittől légvonalban 24, közúton 29 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 3, közúton 9 km-re északkeletre, Poljica középső részén, a Mosor-hegység déli lábnál és a Cetina északi partja felett, a 70-es számú főút mellett fekszik.
Története
[szerkesztés]A település nevét a „čislo” (olvasó, rózsafüzér) főnévből származtatják, mivel házacskái úgy sorakoztak, mint az olvasóra felfűzött szemek.[2] A középkorban része volt a 13. században alapított, úgynevezett Poljicai Köztársaságnak, mely tulajdonképpen egy jelentős autonómiával rendelkező kenézség volt. Poljica kezdetben a horvát-magyar királyok, majd 1444-től a Velencei Köztársaság uralma alá tartozott. Velence nagyfokú autonómiát biztosított a poljicai települések számára. Jogi berendezkedését az 1490-ben kibocsátott Poljicai Statutum határozta meg, mely egyúttal rögzítette határait is. Középkori temploma a mai Havas boldogasszony templom elődje valószínűleg már a 15. században állt. A 16. század első felében került török uralom alá, ahol Poljica szintén bizonyos fokú önállóságot élvezett. A moreai háború idején szabadult fel a török uralom alól, melyet 1699-ben a karlócai béke szentesített, de Poljica autonómiájának valamely szintjét végig megőrizte. Poljica önállóságát 1807-ben a bevonuló napóleoni francia csapatok szüntették meg. Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban a Habsburgoké lett. A településnek 1857-ben 74, 1910-ben 311 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1942. október 1-jén a települést lerombolták a megszálló olasz és csetnik csapatok. A szomszédos Gatán a korai órákban történt mészárlásnak 98 čislai, gatai, ostrvicai, zvečanjei, smoljanei és seocei lakos, főként nők, gyermekek és öregek estek áldozatául.[2] A helyi iskola is e szomorú napról kapta a nevét. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 302 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 74 | 407 | 228 | 274 | 304 | 311 | 184 | 286 | 362 | 291 | 276 | 261 | 255 | 268 | 290 | 302 |
(1869-ben Ostrvica lakosságával együtt, 1910-ben és 1948-ban pedig Ostrvica egy részének lakosságával együtt.)
Nevezetességei
[szerkesztés]- A Szent Péter templom 1849-ig plébániatemplomként működött, ekkor azonban megszüntették a helyi plébániát és a település nyugati részét a szomszédos Gata plébániájához csatolták. A templom 1745 és 1748 között épült faragott kövekből, négyszögletes apszissal. 1902-ben épített harangtornya piramisban végződik, a harangok szintjén biforámás ablakok díszítik. A templomot 1982-ben megújították, ekkor készült a szembemiséző oltár. 2002-ben a templom új tetőfedést kapott, megújult a harangtorony és a templom környezete is.
- Havas Boldogasszony tiszteletére szentelt templom a település ősi plébániatemploma volt. Először 1680-ban említik, de valószínűleg már jóval a török hódítás előtt, a 15. században épült. Mai formáját a jól látható későbbi hozzáépítés során nyerte el. A falak alsó része ugyanis szemmel láthatóan szélesebb a felső résznél és építési módja is eltér. Belül dongaboltozatos, tetejét kőlapok fedik. 1925-ben helyezték el benne a barokk oltárt, melyet a Szent Péter templomból hoztak át az ottani új oltár építésekor. Az oltáron a Boldogasszony régi, szakszerűtlenül festett képe volt, melyet 1989-ben eltávolítottak és Julijane Voloder zágrábi szobrászművésznek a Szűzanya fejét ábrázoló domborművét tették a helyére. Az épületet 1978-ban újították meg.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b Os-cisla.skole.hr:Povijest Archiválva 2017. november 14-i dátummal a Wayback Machine-ben hozzáférés:2016.08.08.(horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]- A split-makarskai érsekség honlapja (horvátul)
- Az alapiskola honlapja (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- Omiš város hivatalos oldala Archiválva 2016. augusztus 15-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Omiš város turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
