Jing Fu-szu
Jing Fu-szu ( ) 贏扶 | |
Született | ? |
Elhunyt | i. e. 210. |
Nemzetisége | Csin ( )-dinasztiabeli |
Gyermekei | Jing Ce-jing |
Szülei | Csin Si Huang-ti |
Foglalkozása | politikus |
Halál oka | öngyilkosság |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Átírási segédlet | |
Jing Fu-szu | |
Kínai átírás | |
Hagyományos kínai | 嬴扶 |
Egyszerűsített kínai | 嬴扶苏 |
Mandarin pinjin | Yíng Fúsū |
Wade–Giles | Ying2 Fu2-su1 |
Jing Fu-szu ( ) a Kína első első császárának, Csin Si Huang-ti ( )nak legidősebb fia, a Csin ( )-dinasztia trónjának jogos örököse, aki apja halálát követően mégsem léphetett trónra, mert i. e. 210-ben a főminiszter, Li Sze ( ) és Csao Kao ( ) öngyilkosságra kényszerítették.
Élete
[szerkesztés]A nagy történetíró, Szi-ma Csien ( ) művében, A történetíró feljegyzéseiben csak keveset árul el a Csin ( )-dinasztia trónörökösének (kung-ce ( )
„
天下 初 定 ,遠方 黔首未 集 ,諸 生 皆 誦法孔子 ,今上 皆 重 法 繩 之 ,臣 恐 天下 不安 。唯 上 察之。
Az égalatti még éppen csak megbékíttetett, ám a távol lakó fekete fejűek (t. i. kínai alattvalók) még nem sereglettek (köréd). A mesterek mindegyikének példaképe Konfuciusz, s az ő igéit kántálják. Ám felség, ha te szigorú büntetésekkel sújtod őket most (emiatt), félek, hogy az égalatti sem marad békés tovább. Felség, vedd fontolóra szavaimat!”
Az első császár felháborodott Fu-szu ( ) kritikus hangvételű szavai miatt, és büntetésképpen a határvidékre, katonai szolgálatra vezényeltette. Így került Fu-szu ( ) a Sárga-folyó kanyarulatában, Ordosz vidékén található Sacsiu ( )ba
Csin Si Huang-ti ( ) i. e. 210. szeptember 10-én bekövetkezett halálakor Li Sze ( ) és Fu-szu ( ) öccsének Hu-haj ( ) nevelője, Csao Kao ( )
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Paludan 2009 27. o.
Források
[szerkesztés]- ↑ Bodde 2008: Derk Bodde. "The State and Empire of Ch'in". In The Camdridge History of China. Denis C. Twitchett és John K. Fairbank (szek.) Vol. I. The Ch'in and Han Empres, 221 B.C.-A.D. 220. Cambridge University Press 2008, pp. 20-102.
- ↑ Ciarla 2005: Roberto Ciarla (szerk.). A terrakotta hadsereg. Az első kínai császár agyaghadserege. Budapest, Alexandra Kiadó 2005. ISBN 963 369 273 3
- ↑ Paludan 2009: Ann Paludan. Kínai császárok krónikája. Budapest, Móra Könyvkiadó 2009. ISBN 978 963 11 8551 5