Hagyományos kínai írás
Hagyományos kínai írás | |
![]() | |
A kínai írás (hànzì, hance) kifejezés hagyományos kínai írásjegyekkel | |
Típus | logografikus |
Nyelvek | kínai |
Időszak | i. sz. 5. századól máig |
Irány | fentről lefele, jobbról balra |
ISO 15924 | Hant |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Hagyományos kínai írás témájú médiaállományokat. |
Átírási segédlet | |
cseng-ti-ce | |
Kínai átírás | |
Hagyományos kínai | |
Egyszerűsített kínai | |
Mandarin pinjin | zhèngtǐzì |
Wade–Giles | Cheng4-ti3-tze4 |
Átírási segédlet | |
fan-ti-ce | |
Kínai átírás | |
Hagyományos kínai | |
Egyszerűsített kínai | |
Mandarin pinjin | fántǐzì |
Wade–Giles | Fan2-ti3-tze4 |
A hagyományos kínai írás a kínai írás azon formája, amelyet a Kínai Népköztársaságban, 1958-ban végrehajtott írásreform előtt általánosan használatban volt. Az írásreform a kínai írásban használatos írásjegyek egyszerűsítését célozta, melynek célja az írástudatlanság felszámolása volt. A kínai írásjegykészlet mintegy 80%-át érintette az egyszerűsítés, és az így létrehozott, formailag egyszerűbb írásrendszert nevezték el egyszerűsített írásnak csien-ti-ce- ( )nek,
Előzményei[szerkesztés]
A hagyományos kínai írás legkorábbi előzményeinek a kínai írás legkorábbi, az i. e. 14–13. századból származó jóslócsont-feliratok tartalmazta írásjegyek, az ebből továbbfejlesztett, a Csou ( )- és a Csin ( )-korban használt pecsétírás változatai, valamint a Han-dinasztia idején, az i. e. 3. századtól általánossá használatúvá vált kancellár írás tekinthető.
Az írásreform[szerkesztés]
Az írásreform gondolata 1892-ben vetődött fel először. A mozgalom célja az volt, hogy az ideogrammák alkotta írást egy latin betűs, alfabetikus írással váltsák fel. Ez nagy segítséget nyújtott volna az analfabetizmus felszámolásában, és nagyban megkönnyítette volna az oktatást. A probléma nemcsak akkoriban, de a mai napig megoldhatatlannak bizonyult. A könnyebbség kedvéért azonban nekiláttak az írásjegyek egyszerűsítésének. Ennek köszönhetően a bonyolult írásjegyek mintegy 80%-át sikerült olykor 10–15 vonással is leegyszerűsíteni. (1958-ban a Kínai Népköztársaság Írásreform-bizottsága megalkotta a kínai nyelvre alkalmazott latin betűs átírásrendszert, az úgynevezett pinjin ( ) átírást is.) A pinjin ( ) átírást 1979. január 1. óta a Kínai Népköztársaságban megjelenő idegen nyelvű kiadványok kínai nevek és szavak átírására kötelezően használja. Az írásreform eredményeképpen 1955 óta ma már a kínai írás is vízszintesen, balról jobbra halad, felváltva a hagyományos fentről lefelé vezető oszlopokat. Az újságcikkek címében, a plakátokon és a könyvek gerincén azonban még ma is előszeretettel használják a függőleges írásjegysorokat. A másik jelentős változás, amiben a modern kínai könyv különbözik a hagyományostól, hogy most már nem „hátulról” kell fellapozni a köteteket.[1]
Elterjedése, használata[szerkesztés]
Nemcsak a Kínai Népköztársaságban, hanem Szingapúrban is az egyszerűsített írásjegyek a hivatalosak, a kínai nyelvű könyveket, újságokat is ezekkel nyomtatják. Tajvanon és a tengerentúli kínai közösségek körében azonban mind a mai napig a hagyományos, bonyolult írásjegyeket tekintik hivatalosnak. Az 1997-ig, a visszacsatolásig fan-ti-ce- ( )t használó Hongkong és Makaó kulturális hatásának eredményeképpen a Kínai Népköztársaságban is reneszánszát éli a hagyományos írásjegyek használata az olyan nem hivatalos kiadványokon, mint pl. termékismertetők, reklámok, dalszövegek, névjegykártyák, üdvözlőlapok stb.[2]
Az írásjegyek egyszerűsítésének módszerei és logikája[szerkesztés]
Az alábbiakban az írásjegy-egyszerűsítés legjellemzőbb formáinak összefoglalása látható példákkal illusztrálva.[m 1]
- A több elemből álló írásjegy összetett, bonyolult tagját egyszerűbb alakkal helyettesítették:
對 → 对;觀 → 观;風 → 风 stb.
- Az írásjegy bonyolult elemét az adott szóhoz fonetikailag hasonló vagy azzal megegyező egyszerűbb írásjeggyel helyettesítették:
潔 → 洁; 鄰 → 邻;極 → 极 stb.
- Egész írásjegy-elemek elhagyása:
廣 → 广;寧 → 宁;滅 → 灭 stb.
- Az írásjegy leegyszerűsített kézírásos formáját, változatát tették meg a nyomtatott alaknak:
書 → 书;長 → 长;馬 → 马 stb.
- Az írásjegyet az egyszerűbb régi változatával helyettesítették:
涙 →泪 ;網 → 网;傑 → 杰 stb.
- A bonyolult radikális (vagy gyök-) elem helyett egyszerűbbet szerkesztettek:
體 →体 ;塵 → 尘;竃 → 灶 stb.
- Az írásjegybe új fonetikai elemet szerkesztettek:
護 → 护;驚 → 惊;膚 → 肤 stb.
- Az írásjegyet egy azonos vagy hasonló hangzású írásjeggyel vonták össze::
餘 →余 ;穀 →谷 ;後 →后 stb.
- Több bonyolult írásjegyet egy, újonnan szerkesztett egyszerű írásjegyben egyesítettek:
髮 és發 → 发; 儘 és盡 →尽 ;曆 és歷 → 历 stb.
- Az egyszerűsített írásjegy-elemeket minden további írásjegyben, ahol az adott elem szerepel, következetesen használják:
門 → 门; 閉 → 闭;問 → 问 stb.馬 → 马;騎 → 骑;駕 → 驾 stb.鳥 → 鸟;鴨 → 鸭; 鴕 → 鸵 stb.
Hivatkozások[szerkesztés]
Megjegyzések[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Ramsey 1987 143-154. o.
- ↑ Salát 1999 68. o.
Irodalom[szerkesztés]
- ↑ Chen 1987: Chen, H. Simplified Chinese characters. Torrance, CA: Heian ISBN 0893462934
- ↑ Ramsey 1987: Ramsey, S. Robert. The Languages of China. Princeton University Press, New Jersey, 1987 ISBN 0-691-06694-9
- ↑ Salát 1999: Salát Gergely. Kínai országismeret. Budapest: Külkereskedelmi Főiskola, 1999, Keleti Füzetek ISSN 1219-8676