Jóslócsont-írás
Jóslócsont-írás | |
Teknős hasi páncéljára (plastron) karcolt jóslócsont-felirat a Sang-Jin ( )-korból. | |
Típus | logografikus |
Nyelvek | kínai |
Időszak | kb. i. e. 14-11. század |
Irány | fentről lefele, jobbról balra |
A Wikimédia Commons tartalmaz Jóslócsont-írás témájú médiaállományokat. |
Átírási segédlet | |
csia-ku-ven | |
Kínai átírás | |
Hagyományos kínai | |
Egyszerűsített kínai | |
Mandarin pinjin | jiǎgǔwén |
Wade–Giles | Chia3-ku3-wen2 |
A jóslócsont-írás a kínai írás legkorábbi formája, amellyel a Sang ( )-dinasztia korából (kb. i. e. 14-11. sz.) származó, karcolással létrehozott jóslócsont-feliratok íródtak.
Elnevezése
[szerkesztés]A jóslócsont-írás kínai elnevezésének (csia-ku-ven ( )
Egyéb elnevezései:
- csi-ven ( )
契 文 - csia-ku pu-ce ( )
甲 骨 卜 辭 - kuj-csia sou-ku ven ( )
龜甲 獸 骨 文
A jóslócsont írást tágabb értelmezésben az úgynevezett ősi, vagy régi írások (ku-ven ( )
Előzményei
[szerkesztés]A kínai égetéses-repesztéses csontjóslás legkorábbi emlékeire az i. e. 4. évezredből származnak régészeti bizonyítékok, amelyek azonban még nem tartalmaznak feliratokat. A régészeti leletek tanúsága szerint az i. e. 3. évezred végére a jóslásnak ez a formája igen elterjedt volt a később Sang ( )-dinasztia területén.[1] A legkorábbi feliratos csontokat (marha-, birka- és sertéscsontok) az Erlikang ( ) lelőhelyen találták (Csengcsou ( ), Honan ( )). Itt egy a Sang ( )-kor előtti rétegben találtak egy megégetett jóscsontot a ㄓ írásjeggyel, ami a Sang ( )-kori tárgyakon is megjelent. Egy másik darabon több mint tíz, a Sang ( )-koriakhoz hasonló, de használatukban mégis különböző jel van, de sajnos nem világos, hogy a lelet pontosan melyik rétegből származik.[2]
A Sang ( )-kori leletek már egy viszonylag fejlett írásrendszert tartalmaznak, ezért feltételezhető, hogy az írásnak addigra már több száz éves előzményekkel kellett rendelkeznie. Ilyen előzményekkel kapcsolatban azonban meggyőző leletek még nem kerültek elő. Létezik ugyan néhány, a neolit-korból származó jel, ábra, amelyeket kerámiákra, jádéra és csonttárgyakra karcoltak, rajzoltak,[3] ám ezek értelmezése egyelőre rendkívül hipotetikus, és minden kétséget kizáróan nem köthetők közvetlenül a Sang ( )-kori jóslócsont-íráshoz.
Datálása
[szerkesztés]A feliratos jóslócsontok túlnyomó többsége a Sang ( )-dinasztia utolsó, mintegy 230 éves korszakából származik, amikor az uralkodók székhelye Sang ( ) városában, a későbbi Jin ( )ben, a modern Anjang ( ) közelében terült el. Ez a Vu Ting ( ) és Ti Hszin ( ) uralkodása közötti időszak[4] az i. e. 14. és 11. század között. A legtöbb jóslócsont, az összes megtalált mintegy 55%-a, Vu Ting ( ) király idejéből származik. Az ennél korábbiaknak tartott leletek datálása még bizonytalan.[5] Néhány jóslócsont bizonyosan a következő időszakból, a Csou ( )-dinasztia idejéből származik.
Tung Co-pin ( )
Periódus | Terjedelme | Uralkodók |
---|---|---|
I. | i. e. 1240–1181 |
Pan Keng ( ) Hsziao Hszin ( ) Hsziao Ji ( ) Vu Ting ( ) |
II. | i. e. 1180–1151 | Cu Keng ( ) Cu Csia ( ) |
III. | i. e. 1150–1131/1121 | Lin Hszin ( ) 廩辛 Kang Ting ( ) |
IV. | i. e. 1130/1120–1091 | Vu Ji ( ) Ven Vu Ting ( ) |
V. | i. e. 1100–1041 | Ti Ji ( ) Ti Hszin ( ) |
Stílusjegyei
[szerkesztés]A jóslócsont-írás, az egykorú bronzedény-feliratok íráshoz hasonlóan, archaikus és képírás-jellegű. A csontok írása még merevebb és egyszerűbb a bronzedényekénél, mivel a nedves agyag öntőformájába egyszerűbb volt karcolni, mint a csontfelületekre. A korábbi és későbbi leletek között jól érzékelhető különbségek mutatják a fejlődést.[7] Ismeretes, hogy ebben a korban ecsettel is írtak kerámiára, csontokra, jádéra és más kőtárgyakra,[8] sőt arra is van bizonyíték, hogy bambuszból vagy fából készült lapokra is, bár ezek anyaguk miatt nem maradhattak fenn. Erre éppen a jóslócsont-írás adja a bizonyítékot, mert ebben előfordulnak az ecsettel írást (聿 jü ( )), valamint a bambuszcsíkokból összeállított „könyvet” (
Az írásjegyeket, mint a kínai írásban általában, függőleges sorokba rendezték, amelyek jobbról balra követték egymást. Az adott csontfelület lehetőségei szerint a középső oszlopban elkezdett szöveget néha mindkét oldalon felváltva folytatták, de csak felülről lefelé.[10]
Szerkezete
[szerkesztés]A jóslócsont-írás archaikus megjelenése ellenére kifejlett írásrendszer volt,[11][12] képes a korabeli kínai nyelv megfelelő feljegyzésére. A jelenlegi tudományos álláspontok szerint[13] i. e. 1500 körül alakulhatott ki, a korai Sang ( ) idején. Az ennél korábbi dátumok egyelőre alaptalan spekulációk.[14] A Sang-dinasztia ( ) második felére az írásjegyek egyszerűsített formában állandósultak,[15] megszűnt az általuk jelzett tárgy képének közvetlen felismerhetősége.
A késői Sang ( ) idejére a jelek többsége már nem képírás jellegű volt. Kialakultak a mai kínai írásjegyek fő típusai, azaz a kiejtésre utaló fonetikai elem kölcsönzésével keletkezett írásjegyek, a félig fonetikus szóösszetételek és az asszociatív összetételek. Egy statisztikai elemzés szerint a jóslócsont-írás jelei közül 23% piktogramma, 2% ideogramma, 32% ideogrammatikus összetétel, 11% fonetikus kölcsönzés, 27% fono-szemantikai összetétel, 6% pedig bizonytalan.[16]
A korabeli állattenyésztés fontosságára utal, hogy a jelek a későbbi kínai írásjegyekhez képest sokkal részletesebben megkülönböztetik az állatfajtákat és a nemüket is. Például a harci kocsik esetében más-más írásjeggyel jelölték, ha azokat ló vagy elefánt húzta. A pásztorkodás, állatterelés írásjegye is más, ha szarvasmarháról, és más, ha birkáról van szó. Az állatok írásjegyei kis eltéréseket mutatnak aszerint is, hogy hímnemű vagy nőnemű állatról van szó.[17]
A jóslócsont-írás, fejlettsége ellenére, nem tekinthető teljesen érettnek. Számos írásjegy alakja még nem teljesen sztenderdizált. A teknőst például hol szemből, hol oldalról, farokkal vagy anélkül ábrázolták.[18] Az írásjegy rajzolata függhet a kifejezni kívánt aktuális tartalomtól is; sorrendjük pedig nem mindig esik egybe a beszélt nyelvi sorrenddel. Az írásjegyek mérete, néha irányultságuk is változatos lehet. Általában 5–16 mm nagyságúak. Különösen jó példa a jelek változatosságára a jin ( ) (
Folytatása
[szerkesztés]Amikor az i. e. 11. században a Sang ( )-dinasztia uralmát megdöntötte az addig évszázadok óta a fennhatóságuk alatt álló, harcias, de kulturális tekintetben fejletlenebb Csou ( )-ház, az új dinasztia megalapításakor számos egyéb kulturális vívmány mellett az írást, az írás használatának gyakorlatát is átvették. A jelenleg általánosan elterjedt tudományos álláspont szerint a Csou ( )-dinasztia idején használt írás közvetlen előzménye a Sang ( )-kori jóslócsont-feliratok írása. Régészetileg bizonyított, hogy a csou ( ) még dinasztia alapításuk előtt már átvették a sang ( ) írást, ám az további kutatásokat igényel, hogy a kulturálisan, életmódját és nyelvét is tekintetve eltérő csou ( ) törzs az írás révén, hogyan és milyen kapcsolatban állt a sang ( )okkal.[20] Tény ugyanis, hogy a Sang ( )-korból származó, mintegy 4 000 önálló írásjegy (melyeknek számtalan változata létezik) közül csak 1 500-2 000 darabról feltételezik a kutatók, hogy sikerült a később használatos írásjegyek valamelyikének előzményeként azonosítani.[21]
Tudományos vizsgálata
[szerkesztés]A kínai jóslócsontok és jóslócsont-írás tudományos igényű kutatása Vang Ji-zsung ( )
Megjegyzések
[szerkesztés]Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Keightley 1978 8. oldal
- ↑ Qiu 2000 41. oldal
- ↑ Qiu 2000
- ↑ Keightley 1978 xiii o., 139. o.
- ↑ Keightley 1978 139., 140., 203. o.
- ↑ Keightley 1978 203. o.
- ↑ Qiu 2000 64. oldal
- ↑ Qiu 2000 63. oldal
- ↑ Qiu 2000 63. oldal Xu 2002 12. oldal
- ↑ Keightley 1978 50. oldal
- ↑ Boltz 2003 31. oldal
- ↑ Qiu 2000 29. oldal
- ↑ Boltz 2003 31. oldal
- ↑ Boltz 2003 39. oldal
- ↑ Boltz 2003 55. oldal
- ↑ Woon 1987
- ↑ Bai 1982 63. oldal
- ↑ Bai 1982 63. oldal
- ↑ Zhao 1988
- ↑ Galambos 2006 149. o.
- ↑ Lásd:Oracle Bone Script (angol nyelven). Omiglot.com. (Hozzáférés: 2014. június 28.)
- ↑ Xu 2002 16-19. o.
Források
[szerkesztés]- ↑ Bai 1982: Bai Shouyi (szerkesztő) – Yang Zhao – Fang Linggui–Gong Shuduo–Fhu Zhonggyu: An Outline History of China. 1. Peking: Foreign Languages Press. 1982. ISBN 0-8351-1000-1
- ↑ Boltz 1994: Boltz, William G.. The Origin and Early Development of the Chinese Writing System. American Oriental Series, vol. 78. American Oriental Society, New Haven, Connecticut, USA. 1994. (átdolgozva 2003) ISBN 0-940490-18-8
- ↑ Galambos 2006: Imre Galambos: Orthography of early Chinese writing: evidence from newly excavated manuscripts. Budapest monographs in East Asian Studies I. Department of East Asian Studies, Eötvös Loránd University. Budapest 2006. ISBN 978-963-463-811-7
- ↑ Keightley 1978: David N. Keightley. Sources of Shang History: The Oracle-Bone Inscriptions of Bronze Age China. University of California Press, Berkeley. ISBN 0-520-02969-0
- ↑ Qiu 2000: Qiu Xigui. Chinese Writing. Translation of
文字 學 概論 by Mattos and Norman. Early China Special Monograph Series No. 4. Berkeley: The Society for the Study of Early China and the Institute of East Asian Studies, University of California, Berkeley. ISBN 1-55729-071-7. - ↑ Woon 1987: Woon, Wee Lee (
雲 惟 利 ). Chinese Writing: Its Origin and Evolution (漢字 的 原始 和 演 變 ). University of East Asia, Macau (1987) - ↑ Xu 2002: Xǔ Yǎhuì (
許 雅惠 Hszü Ja-huj). Ancient Chinese Writing, Oracle Bone Inscriptions from the Ruins of Yin. Illustrated guide to the Special Exhibition of Oracle Bone Inscriptions from the Institute of History and Philology, Academia Sinica ford.: English translation by Mark Caltonhill and Jeff Moser:. National Palace Museum, Taipei. Govt. Publ. No. 1009100250 (2002)