Kaj-su
Kaj-su ( ) | |
![]() | |
Típus | logografikus |
Nyelvek | kínai |
Időszak | az i. sz. 1-2. századtól napjainkig |
Irány | hagyományosan: fentről lefelé, jobbról balra ma: balról jobbra, fentről lefelé |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Kaj-su ( ) témájú médiaállományokat. |
Átírási segédlet | |
kaj-su | |
Kínai átírás | |
Hagyományos kínai | |
Egyszerűsített kínai | 楷书 |
Mandarin pinjin | kǎishū |
Wade–Giles | K'ai3-shu1 |
A kaj-su ( ) (magyarul: mintaírás vagy standardírás) a kínai írás máig szabványosnak tekintett stílusa, amelyet az i. sz. 1-2. században alakítottak ki a kancellár írásból, és a Tang-dinasztia idején nyerte el ma ismert, végleges formáját.
Elnevezése
[szerkesztés]A kaj-su ( )
További elnevezései kínaiul:
- csen-su ( )
真書 /真 书 = 'egyenes' + 'írás' - cseng-su ( )
正 書 /正 书 = 'egyenes' + 'írás' - kaj-ti ( ) 楷體 / 楷体 = 'minta' + 'test' (ti. stílus)
- cseng-ti ( )
正体 = 'egyenes' + 'test' (ti. stílus)
Története
[szerkesztés]A kaj-su ( ) valamikor az i. sz. 1-2. században formálódott ki, első említése a 2. századból származik.[5] A hagyomány a politikus és kalligráfus Csung Jaó ( )t 鍾繇 / 钟繇 (151–230) tekinti a stílus megalkotójának és első mesterének, aki műveit már csakugyan a kaj-su ( ) egy korai változatával jegyezte le. Saját korában azonban kevés követője akadt, az írástudók jó ideig még az újfajta kancellár írással, illetve a félkurzív és a kancellár írás egyfajta keverékével írtak.[6] A kaj-su ( ) egészen az 5. századig, az Északi és Déli dinasztiák koráig nem vált domináns írásstílussá. A Csung Jao ( )-féle kaj-su ( ) alapján – amelyet hsziao-kaj ( )nak
Formajegyei, használata
[szerkesztés]A kaj-su ( ) alapvetően megőrizte a kancellár írás sajátos arányait és formajegyeit, épp csak valamivel keskenyebb és magasabb alakot öltött. Népszerűségét annak köszönhette, hogy az írásba ritmus került, így nem véletlen, hogy a kínai írásmódok evolúciója során épp a kaj-su ( )ból fog kialakulni a félkurzív írás.
Az 5 cm-nél szélesebb írásjegyekkel írt változatát „nagy mintaírásnak” (ta-kaj ( )
Megjegyzések
[szerkesztés]Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Miklós 1973 62. o.
- ↑ Gáncs 2009 83. o.
- ↑ Gáncs 2009 83. o.
- ↑ Ferenczy 2003 17. o.
- ↑ Qiu 2000 142., 143. o.
- ↑ Qiu 2000 143. o.
- ↑ Kwo 1981 38. o.
Források
[szerkesztés]- ↑ Blunden-Elvin 1995: C. Blunden - M. Elvin. A kínai világ atlasza. Budapest, Helikon 1995. ISBN 963 208 348 2
- ↑ Ferenczy 2003: Ferenczy Mária (szerk.). A Tíz Bambusz csarnoka. Könyv- és nyomdászattörténeti kiállítás a Kínai Nemzeti Könyvtár kincseiből. [Kiállítási katalógus] Budapest: Országos Széchényi Könyvtár, 2003.
- ↑ Gáncs 2009: Gáncs Nikolasz. Shodó. Az ecset útja. Budapest: [Magánkiadás], 2009. ISBN 978-963-06-8524-5
- ↑ Kwo 1981: Kwo Da-Wei. Chinese Brushwork in Calligraphy and Painting. Its History Aesthetics and Techniques. New York, Dover Publications, 1981. ISBN 0-486-26481-5
- ↑ Miklós 1973: Miklós Pál. A sárkány szeme. Bevezetés a kínai piktúra ikonográfiájába. Budapest: Corvina Kiadó, 1973.
- ↑ Qiu 2000: Qiu Xigui. Chinese Writing. Translation of
文字 學 概論 by Mattos and Norman. Early China Special Monograph Series No. 4. Berkeley: The Society for the Study of Early China and the Institute of East Asian Studies, University of California, Berkeley. ISBN 1-55729-071-7