Sang Jang
Sang Jang ( ) | |
Sang Jang ( ) szobra | |
Született | i. e. 390 Vejjang ( |
Elhunyt | i. e. 338 Csin ( |
Állampolgársága | Csin állam |
Foglalkozása |
|
Halál oka | halálbüntetés |
Filozófusi pályafutása | |
Csin ( ) fejedelemség (Ókori Kína) i. e. 4. század | |
Iskola/Irányzat | legizmus |
Érdeklődés | államigazgatás, politikafilozófia |
Akikre hatott | Li Sze ( ), Csin Si Huang-ti ( ) |
Akik hatottak rá | Li Kuj ( ), Vu Csi ( ) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Sang Jang ( ) témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Legizmus |
---|
Kínai filozófia |
Legista filozófusok |
Kuan-ce · Ce-csan |
Legista művek |
Li-ce (《 |
Kapcsolódó fogalmak |
'törvény' (fa |
Sang Jang ( ) (kínaiul:
Élete[szerkesztés]
Sang Jang ( ) életrajza A történetíró feljegyzéseinek 68. fejezetében olvasható.[2] Itt Sang Jang ( ) származásával kapcsolatban a következők tudhatók meg:
„Sang ( ) ura Vej ( )
衛 fejedelmi családjának egy ágyastól eredő oldalágából származott. Adott neve Jang ( ), családneve Kung-szun ( )公孫 volt; ősei eredetileg a Csi ( )姬 családnevet viselték. Jang ( ) fiatalkorától kezdve szerette tanulmányozni a »cselekedeteket és neveket«...[3]”
A tehetséges fiatalemberre igen hamar felfigyeltek a Vej ( ) udvarban, és hivatalnoki tisztséggel ruházták fel. Az itt rábízott feladatok azonban nem elégítették ki Sang Jang ( )ot, aki felismerte, hogy reformgondolatai megvalósításának lehetőségeit Vej ( ) állam akkori uralkodója, Huj ( )
I. e. 358-ban a következő bevezetéssel tárta összegzéseit Hsziao ( ) herceg elé:
„A tömegember megnyugszik a régiek szokásaiban; a tudósok pedig eltelnek azzal, amit tanultak. Velük megtöltheted a hivatalokat és őriztetheted a törvényeket, de a törvényen kívül álló dolgokat nem vitathatod meg az ilyenekkel. A Három dinasztia (alapítói) különböző szertartásokat követtek, mégis királyok lettek. Az öt fejedelem különböző törvényeket követett, mégis hegemónok lettek. A bölcs meghozza a törvényeket, az ostoba megköttetik általuk; az érdemes megváltoztatja a szertartásokat, az alantas pedig korlátozva van általuk...[5]”
A herceget meggyőzte, hogy a Csin ( ) intézményrendszer és a gazdaság újjáélesztésének érdekében halaszthatatlan egy sor reform bevezetése. Hsziao ( ) herceg hallgatott a tanácsaira, azonban a bevezetett reformokkal szemben kezdetben az alattvalói ellenérzéssel viseltettek:
„Amikor a nép körében a rendeletek már egy éve érvényben voltak, a Csin ( )-beli közemberek ezrével jöttek a fővárosba panaszkodni az első rendeletek okozta hátrányokról. Ekkoriban a trónörökös megsértette a törvényt. Vej ( )-beli Jang ( ) kijelentette: »A törvények azért maradtak hatástalanok, mert a felül állók megsértik őket.« (Sang Jang ( )) a trónörökössel szemben a törvények szerint akart eljárni. A trónörökös azonban az uralkodó utódja volt, ezért nem lehetett megcsonkítani. Így hát (Sang Jang ( )) a trónörökös tanítóját, Csien ( )
虔 herceget csonkította meg, s nevelőjét, Csia ( ) 賈 herceget tetováltatta. Másnap a Csin ( )-beliek mind sietve (végrehajtották) a rendeleteket.[6]”
Alig egy évtized leforgása alatt azonban a nép megértette Sang Jang ( ) intézkedéseinek céljait, és méltányolták az eredményeket.[7] A nagy történetíró a következőképpen írja le Csin ( ) közállapotát és a nép hangulatát a reformok bevezetését követő években:
„Miután (a rendeletek) tíz évig érvényben voltak, Csin ( ) népe nagy örömben élt. Az utakon elvesztett tárgyakat nem vették fel, a hegyekben nem tanyáztak tolvajok és rablók, a családok jól el voltak látva, az embereknek (mindenből) volt elegendő. A közemberek bátrak voltak a fejedelem csatáiban, de gyávák a magánverekedésekben. A falvakban és a városokban nagy rend uralkodott...[8]”
Sang Jang ( )ot is előléptették, a magas hivatalnoki rangnak számító co-su-csang ( )
A Sang Jang ( ) életrajzát megörökítő Sze-ma Csien ( ) szerint az ezt követő években Hsziao ( ) herceg sorra jelentős katonai sikereket könyvelhetett el, amelyek a nagy történetíró véleménye szerint ugyancsak Sang Jang ( )nak voltak köszönhetők. Csin ( ) sikeres hadigépezete ugyanis aligha jöhetett volna létre, ha Sang Jang ( ) kezdeményezésére nem költöztetik át a fővárost Hszienjang ( )ba, amely még a Csin ( )-dinasztia idején is végig, i. e. 207-ig a hatalmi központ maradt.[10]
Sang Jang ( ) reformjainak intenzív bevezetésére a főváros áttelepítése után került sor. Ám hiába bizonyult sikeresnek, hiába járult hozzá jelentős mértékben ahhoz, hogy a Csin ( ) állam kora egyik legerősebb és katonailag az egyik legütőképesebb fejedelemsége legyen, Hsziao ( ) herceg i. e. 338-ban bekövetkezett halálával Sang Jang ( ) szerencsecsillaga is leáldozott.[11] A reformok által megsértett arisztokrácia az új uralkodónál, Huj-ven ( )
Reformjai[szerkesztés]
Az i. e. 358-ban a Hsziao ( ) herceg elé tárt Sang Jang ( )-i reformtervekhez tartozott a törvények és büntetések felülvizsgálata, a büntetések szigorítása, a mezőgazdaság fejlesztése, az arányos mértékű adományozásai és kitüntetési rendszer kidolgozása a csatában életüket vesztett hősök közvetlen rokonainak javára.[12]
Mielőtt a Sang Jang ( ) által kidolgozott reformintézkedéseket érvénybe léptették volna, Sang Jang ( ) különös módon próbálta megnyerni a nép bizalmát, és meggyőzni őket szavahihetőségéről. Legalábbis erről tanúskodik életrajzának egyik regényes története:
„A rendeleteket megfogalmazták, de még nem hirdették ki őket, félvén, hogy a nép nem bízik majd bennük. (Sang Jang ( )) ezért felállított egy három öl magasságú facölöpöt a főváros piacának déli kapujánál, s kihirdette, hogy aki a köznép soraiból el tudja mozdítani és fel tudja állítani az északi kapunál, az tíz aranyat kap. A nép csodálkozott a dolgon, de (a cölöpöt) senki nem merte elmozdítani. (Sang Jang ( )) ezért újra kihirdette: aki el tudja mozdítani (a cölöpöt), az ötven aranyat kap. Akadt egy ember, aki elmozdította, és (Sang Jang ( )) azonnal odaadta neki az ötven aranyat, hogy világossá tegye, nem csapja be (a népet). Ezután kiadták a rendeleteket.[13]”
Sang Jang ( ) reformjait nem könnyű csoportosítani, mert a reformok kategóriái egymásba mosódnak, átfedik egymást, hatásaik pedig igen összeettek. Lehetetlen szétválasztani az állami gazdasági, politikai, adminisztratív és katonai reformokat. Sang Jang ( ) fő célja a szerteágazó, számtalan törvényt új, egységes rendszabályokkal felváltani. Ezért szorgalmazta a törvény előtti egyenlőséget is. Azonban ez kihatott a gazdaságra, a társadalomra, leginkább azt követően, hogy bevezették a kollektív felelősség és a kölcsönös megfigyelési kötelezettség rendszerét.[14] Sze-ma Csien ( ) ekként összegzi Sang Jang ( ) reformjainak egy részét:
„(Sang Jang ( )) „egy rendelettel a népet tíz és öt háztartásból álló csoportokba (si vu ( ) 什伍) osztotta, amelyeknek tagjai vigyázták és megfigyelték egymást, s kölcsönösen feleltek a többiek bűneiért (lien co ( )
連坐 ). Aki (tudott) egy bűnözőről, de nem jelentette fel, azt derékban kettévágták; aki feljelentett egy bűnözőt, az ugyanakkora jutalmat kapott, mint aki levágott egy ellenséges fejet; aki rejtegetett egy bűnözőt, azt ugyanolyan büntetés sújtotta, mint aki megadta magát az ellenségnek. Azoknak a közrendű családoknak, amelyekben kettő vagy több (felnőtt) férfi volt, s nem osztották ketté a háztartást, megkettőzték a katonai adóját. Aki katonai érdemeket szerzett, az szolgálatai alapján magasabb nemesi rangot (csüe ( ) 爵) kapott; aki magánverekedésbe keveredett, arra (az eset) súlyossága szerint kisebb vagy nagyobb megcsonkító büntetést (hszing ( )刑 ) szabtak ki. Azok, akik az alapvető foglalkozásokat űzték, földet műveltek és szőttek, és sok gabonát és selymet állítottak elő, felmentést kaptak a közmunka alól. Aki másodlagos haszonszerzéssel foglalkozott, vagy aki lustasága miatt szegény volt, azt lefoglalták és (állami) rabszolgává tették. A fejedelmi család azon tagjai, akik nem szereztek katonai érdemeket, nem kerültek be az uralkodói nemzetség anyakönyvébe. A tisztségeket, címeket, nemesi rangokat a társadalmi helyzet alapján tették világossá; a földeket és házakat, a rabszolgákat és rabszolganőket, továbbá a ruhákat a családi helyzet alapján lehetett birtokolni. Akik érdemeket szereztek, megbecsülésben részesültek és kiemelkedtek; akik nem szereztek érdemeket, ha gazdagok voltak is, nem volt hely, ahol mutogathatták volna (vagyonukat).[15]”
A kölcsönös felelősség és feljelentési kötelezettség rendszere alapjaiban formálta át a társadalom életét és szerkezetét, ám egyúttal páratlan katonai összetartást is eredményezett. A történészek különböző állásponton vannak azzal kapcsolatban, hogy ennek a rendszernek vajon a lélekromboló, az egyént elaljasító, vagy éppen a szolidaritást, az összetartást erősítő hatása volt-e jelentősebb.[16]
Sang Jang ( ) javaslatára új mértékegységeket vezettek be, a súly, a hossz- és az űrmértékeket egységesítették. Támogatták a tanulást, s szinte erőltették a korábban teljes írástudatlanságban tartott társadalmi rétegeket, hogy közülük minél többen tanuljanak meg írni-olvasni.[17]
A társadalmi reformokkal párhuzamosan zajlottak a katonai reformok is. Új címek, rangok, kitüntetések kerültek bevezetésre. A kollektív felelősség rendszerének bevezetése a hadsereg hatékonyságát illetően egyértelműen pozitív hatással volt. Sang Jang ( ) reformjainak eredményeképpen immár a földművesek is a hadsereg részét képezték, ami nagyban hozzájárult a társadalmi mobilitás megélénküléséhez. A hadsereg zömét ugyanis a besorozott parasztságból kiképzett gyalogosok alkották, akiket a hivatásos tisztek irányítottak. Ez az újítás olyan fontosnak bizonyult, mint a földparcellák újszerű kijelölése, ugyanis a művelés alá vonható földterület mérete ekkortól kezdve a paraszti családok népességétől függött. Az adók ellentételezésére szántókat juttattak az embereknek, még a betelepült idegeneknek is.[18]
Sang Jang ( ) reformjai közül a legfontosabb mégis a közigazgatás átszervezése volt. I. e. 350-re Csin ( ) nagy része már 46, illetve 36 járásra (hszien ( )
Műve[szerkesztés]
Sang Jang ( ) neve alatt fennmaradt egy terjedelmes mű, amely a Sang urának könyve (Sang-csün su ( ) 《
Hatása[szerkesztés]
Huj-ven ( ) herceg, aki az arisztokrácia nyomásának engedve kivégeztette Sang Jang ( )ot utólag köszönetet mondott neki a reformjaiért, mert ezekre a reformokra támaszkodva képes volt elhárítani Vej ( )
Megjegyzések[szerkesztés]
- ↑ A műnek csak egyetlen fejezete (4.) olvasható magyarul Tőkei Ferenc fordításában, melynek címe: „Az erő eltávolítása” (Csü csiang ( )
去 強 ). Tőkei egyébiránt a filozófiai antológiájában Sang fejedelmének könyveként fordítja a mű címét. Lásd: Kínai filozófia. Ókor. 2. kötet. Válogatta, fordította, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Tőkei Ferenc. Akadémia Kiadó. Budapest, 1986. 403-408. o. (Harmadik, változatlan kiadás) ISBN 963 05 4295 1
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Salát 2013 249. o.
- ↑ Sang ( ) életrajza csak részben olvasható magyarul Salát Gergely fordításában. A szócikkben olvasható részletek is tőle származnak, lásd: Salát 2013. Az eredeti szöveget lásd: Shi ji (kínai nyelven). Chinese Text Project. (Hozzáférés: 2014. június 14.)
- ↑ Salát 2013 247. o.
- ↑ Ciarla 2005 68. o.
- ↑ Salát 2013 247. o.
- ↑ Salát 2013 248., 249. o.
- ↑ Ciarla 2005 68. o.
- ↑ Salát 2013 249. o.
- ↑ Ciarla 2005 68. o.
- ↑ Ciarla 2005 68. o.
- ↑ Ciarla 2005 69. o.
- ↑ Ciarla 2005 68. o.
- ↑ Salát 2013 248. o.
- ↑ Ciarla 2005 68. o.
- ↑ Salát 2013 247. 248. o.
- ↑ Ciarla 2005 68. o.
- ↑ Ciarla 2005 68. o.
- ↑ Ciarla 2005 69. o.
- ↑ Ciarla 2005 69. o.
- ↑ Salát 2013 249. o.
- ↑ Az eredeti szöveget lásd: Shang Jun Shu (kínai nyelven). Chinese Text Project. (Hozzáférés: 2014. június 15.)
- ↑ Ciarla 2005 68. o.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Ciarla 2005: Roberto Ciarla (szerk.). A terrakotta hadsereg. Az első kínai császár agyaghadserege. Budapest, Alexandra Kiadó 2005. ISBN 963 369 273 3
- ↑ Levi 1993: Jean Levi. Shang chün shu
商 君 書 . In Michael Loewe (szerk.). Early Chinese Texts: A Bibliographical Guide. The Society for the Study of Early China and the Institute of East Asian Studies, University of California. pp. 368-376. ISBN 1-55729-043-1 - ↑ Salát 2013: Salát Gergely. „A teljhatalom ideológiája: a legizmus”. In Kósa Gábor - Várnai András (szerk.): Bölcselők az ókori Kínában. Magyar Kína-kutatásért Alapítvány, Budapest 2013. pp. 237-280. ISBN 978-963-284-374-2