Szung Huj-cung kínai császár
Ennek a szócikknek a címében vagy szövegében a kínai nevek nem a magyar nyelvű Wikipédia átírási irányelve szerint szerepelnek, és/vagy nincs feltüntetve a pinjin és a magyaros alak a {{kínai}} (?) sablon segítségével. Ezeket pótolni, illetve javítani kell. |
Szung Huj-cung kínai császár | |
Kína császára | |
Uralkodási ideje | |
1100 – 1126 | |
Uralkodóház | House of Zhao |
Született | 1082. november 2. Kajfeng |
Elhunyt | 1135. június 4. (52 évesen) Yilan County |
Édesapja | I. Sen Cung |
Édesanyja |
|
Testvére(i) |
|
Házastársa |
|
Gyermekei |
|
Szung Huj-cung kínai császár aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szung Huj-cung kínai császár témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szung Huj-cung (1082. június 7. – 1135. június 4.) kínai császár 1100-tól 1126-ig. Leginkább művészetpártolóként, festőként, és kalligráfusként ismert.
Élete
[szerkesztés]I. Sen Cung fiaként született, és bátyja, Cse Cung halála után jutott a trónra. Uralkodása romlásba vitte az egész Északi Szung-dinasztiát. Udvarában a taoizmust támogatta, és a művészeteken kívül az élvezetekben, és egy új pompás palotakert létrehozásában keresett vigaszt és szórakozást. Idejét színes kövek, ritka növények, és egzotikus állatok gyűjtésével töltötte, az államügyek vezetését azonban másokra hagyta. Eunuch kegyencei példátlan hatalomra tettek szert az államigazgatásban. A északon terjeszkedő Liao Birodalom fenyegetésének árnyékában a császár szövetséget kötött a mandzsúriai dzsürcsi törzsekkel, amely a Liao felett aratott győzelemmel végződött. Ezután azonban a dzsürcsik jelentették a fő veszedelmet a Szung-dinasztia számára.[1]
1126-ban Huj Cung lemondott a trónról fia, Csin Cung javára. 1127-ben a benyomuló dzsürcsik véget vetettek az Északi Szungok uralmának, és elfoglalták a fővárost, Kajfenget. Huj Cungot fiával, a császárral együtt elfogták, és Mandzsúriába szállították. Huj Cung ott is halt meg 1135-ben.[1]
Műpártolása
[szerkesztés]A császár az államügyek intézése elől a művészetbe és az irodalomba menekült. A Császári Festőakadémiához tartozó festőket arra ösztökélte, hogy a tárgyakat "eredeti színükben és formájukban" öröksítsék meg. Saját madár- és virágképeit is a részletgazdagság, a pontos színezés és a tökéletes kompozíció jellemezte. Kalligráfusként is nevezetes, mint elegáns, "karcsú aranyvonal"-nak elnevezett stílus megalkotója. Ő támogatta annak a Hsüan-ho hua p'u (A császár festménykatalógusa) nevű hatalmas katalógusnak az összeállítását, amely a császári udvarban a 3. századtól a saját uralkodásáig összegyült festmények leírását, valamint alkotóik életrajzát tartalmazza.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4
Lásd még
[szerkesztés]
Előző uralkodó: Cse Cung |
Következő uralkodó: Csin Cung |