Tél

A tél a mérsékelt égöv egyik évszaka. Trópusi illetve száraz égövi tájakon nem létezik. Télen a legrövidebbek a nappalok és leghidegebb az időjárás.

A Föld északi féltekéjén és a Föld déli féltekéjén mások a tél hónapjai. Az északi félgömbön december 21-e a csillagászati tél kezdete, március 20-a pedig a csillagászati tél vége. A déli félgömbön június 21-e a csillagászati tél kezdete, szeptember 22-e pedig a csillagászati tél vége.^[1]

Meteorológia[szerkesztés]

Jégzajlás a Dunán Budapestnél

Munkagép takarítja a havat Toronto közelében

A csillagászati tél a téli napfordulótól a tavaszi nap-éj egyenlőségig tart, tehát az északi féltekén december 21–március 20., a déli féltekén pedig június 21–szeptember 23. közé esik.

Téli napforduló: december 22. A Nap látszólagos évi útja ismét „megfordul”, és a besugárzás nagyobb hajlásszöge az Egyenlítő irányába vándorol.

Ekkor a napsugarak a Baktérítő felett delelnek 90 fokos szögben. Hajlásszögük a déli félgömbön most a legnagyobb, és itt a leghosszabb a nappal. A Nap az északi félgömbön ezen a napon jár a legalacsonyabban, és a legrövidebb ideig van látóhatár felett.

Ez az az időszak, mikor a nappalok rövidebbek, mint az éjszakák, és évi átlagban a leghidegebbek a napok, illetve ilyenkor hullik a legtöbb csapadék is, elsősorban hó formájában.

A trópusokon kívül eső területeken a tél hideg és (főleg az északi féltekén) jeges, havas. A legtöbb vízfelület télen befagy, teret adva a szánkózásnak, korcsolyázásnak, jégkorongnak, illetve más téli sportoknak.

Kialakulásának okai[szerkesztés]

Alapvető kiváltó oka a napsugárzás által szállított hőenergia csökkenése és ennek következtében az átlaghőmérséklet tartós lecsökkenése. A Föld tengelyének ferdesége az Ekliptikához képest okozza azt, hogy télen kevesebb napfény éri az északi féltekét, annak ellenére, hogy a Föld ekkor van a legközelebb a Naphoz.

Természet[szerkesztés]

Télen csak az örökzöld növények levelei maradnak meg, mint pl: a fenyőfélék. Az állatok egy része téli álmot alszik, a szívük nem áll meg, csak a testük kihűl. A vándormadarak elrepülnek melegebb éghajlatra.

Téli sportok[szerkesztés]

síelés
szánkózás
snowboardozás
műlesiklás
alpesi sí
tobogán
műkorcsolya
síakrobatika
északi összetett verseny
jégkorong
sífutás
sílövészet
rövid pályás gyorskorcsolya
curling
sígyaloglás
bobozás
jégvitorlázás

Jégformációk kialakulása[szerkesztés]

A „jégcsaptornyokat” a megszilárduló víz térfogatának növekedése idézi elő. A kis edényekben, például a tányérkában, a víz először a széleken fagy meg és a középpont felé haladva hártyát képez.

A jég felszíne és a fagyás előrehaladása általában szabálytalan; bordák és mélyedések alakulnak ki, amelyeket minden pocsolyában megfigyelhetünk télen.

Megfelelő időjárás esetén azonban csaknem egyenletes jég képződhet. Ha a szélek megfagytak és letapadtak a kis (rendszerint kerek) edényben, a fázisváltozás miatt tágulási nyomás lép fel a jég felszíne alatt, ahogy egyre több víz fagy meg.

Ha keletkezik egy kis repedés, ami csökkenti a nyomást, a jég alól víz nyomulhat föl. Ennek a felülete gyorsan megfagy, ahogy a jégből kiemelkedik. Ha az edényben sok víz van még, és a hőmérséklet nem csökken olyan rohamosan, hogy az edény tartalma gyorsan megfagyjon, jégtorony nőhet ki a repedésből vagy lyukból.

A torony alakja, dőlésszöge a repedés alakjától függ. A kör és a háromszög a leggyakoribb. Az egyenletes, fagyos szél vízszintes jégcsapokat is formázhat, 1991 júliusában Új-Zélandon pedig olyan spirális jégcsapot láttak, amely nyolcszor csavarodott körbe.

A jelenség azért nem gyakori, mert kedvező körülmények szükségesek hozzá, de az utóbbi évtizedben féltucat esetről is beszámoltak az angol meteorológiai szakirodalomban, s a mellékelt fényképek pontosan megfelelnek a leírásnak.