Hiragana
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Hiragana ひらがな | |
![]() | |
Nyelvek | japán és okinavai |
Időszak | i. sz. 8. századtól napjainkig |
Irány | régen: fentről lefele, jobbról balra ma: balról jobbra |
Rokon írásrendszerek | Katakana |
ISO 15924 | Hira |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Hiragana ひらがな témájú médiaállományokat. |
kana godzsúon | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A hiragana (japánul
A hiragana és a katakana is kana rendszerek. Egy-két kisebb kivétellel, mindkét rendszerben minden hangot egy írásjegy jelöl. Ez lehet vagy egy magánhangzó, mint például az „a” (hiragana あ) vagy pedig egy mássalhangzó, amelyet egy magánhangzó követ úgy, mint a „ka” (か); illetve kivételt képez az „n” (ん) az egyetlen nazális hangzó (orrhang) ami kontextustól függően a magyar n és m hangokhoz vagy a francia nazális magánhangzóihoz hasonlóan is hangozhat. Mivel a hiragana karakterei nem jelölnek önálló mássalhangzókat (eltekintve az „n” ん esetében tapasztaltaktól), szótagírásként és nem, mint betűírásként tartják számon.
A hiraganát okurigana (a kandzsitövet követő toldalékok, például igék és melléknevek ragozására), különféle grammatikai elemek, viszonyszók és a partikulák írására alkalmazzák, csakúgy mint számos olyan, kifejezetten a japán nyelvre jellemző kifejezések írására, amelyeknek nincs megfelelőjük a kínai írásjegyek között vagy amely kifejezés kandzsi változata jelentésében zavaros, nem adja vissza teljes mértékben az adott szó jelentését vagy pedig, ha a kandzsi túlságosan hivatalos. Olykor azon szavakat is hiraganával írják kandzsi helyett, amelyek kandzsijai gyakorta előfordulnak, az író egyéni ízlése szerint, például abban az esetben, ha közvetlenebb hangulatot akar kelteni. A hiragana szintúgy használatos furigana ( az olvasást megkönnyítendő, a kandzsi mellett vagy fölött feltüntetett kiejtést jelölő hiraganák) írására is.
A hiraganák rendszerezésére 2 fő mód létezik: a régimódi iroha rendszerezés és az elterjedtebb godzsúon (
Írásrendszer
[szerkesztés]
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
nem használt / elavult |
A modern hiragana-szótagírás 46 írásjegyből áll:
- 5 magánhangzóból
- 40 mássalhangzó-magánhangzó szótagból
- és 1 önálló mássalhangzóból
Ezeket egy 5×10-es táblázat (godzsúon
A latin betűs átírás nem követi minden esetben szigorúan a táblázat mássalhangzó-magánhangzó sémáját. Például az „sz” sorban nem [szi]-nek, hanem [si]-nek írjuk a magyar átiratot, akárcsak a „t” sorában a [csi] és a [cu] és a „h” sorában a [fu] esetében, a tényleges japán hang jobb megközelítése céljából.
Az alapkaraktereket többféleképpen lehet módosítani. Dakuten ( ゛) mellékjel hozzáadásával a zöngétlen mássalhangzó zöngéssé változik: k → g, c/sz → dz, t → d, h → b és cs/s → dzs. Például a か [ka] が-ra [ga] változik. A „h” sorába tartozó hiraganák kaphatnak egy másik mellékjelet is, az úgynevezett handakutent ( ゜), amely a [h] hangot [p]-re módosítja. Például a は [ha] ぱ-ra [pa] változik.
Az [i] hangra végződő szótagok után alsó indexben írható (a normálisnál kisebb méretű) [ja], [jü], illetve [jo] (ゃ, ゅ vagy ょ) az [i] magánhangzót palatális (elöl képzett) [a], [u] vagy [o] magánhangzóvá változtatja, amely esetenként egy rövid [j] hanggal bővülhet. Például き [ki] plusz ゃ (kis ja) egyenlő きゃ [kja]. Az alsó indexbe írt kis [ja], [ju] vagy [jo] szótagok neve jóon (
A kis [cu] っ, japánul szokuon (
A hosszú magánhangzókat rendszerint egy második magánhangzó hozzáadásával képezzük. Például おかあさん [o-ka-a-sza-n] ’anya’. A katakanáknál használatos „magánhangzó-hosszabbító jel” (ー), a csóonpu (
Eredete
[szerkesztés]![](https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/c/c3/Hiragana.png/250px-Hiragana.png)
![](https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/5/58/Treatise_On_Calligraphy.jpg/220px-Treatise_On_Calligraphy.jpg)
A japán nyelvnek eredetileg nem volt önálló írása, a kínai írásjegyeket vették át koreai közvetítéssel. A hiraganák gyorsan leírt kandzsikból jöttek létre.
A hiragana írásrendszere a manjógana
![](https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/7/7a/Hiragana_origin.svg/320px-Hiragana_origin.svg.png)
Kialakulásuk kezdetén azonban közel sem volt általánosan elfogadott a használatuk, a tanult réteg és az előkelők köreiben továbbra is a kínai írásjegyek használatát részesítették előnyben. A történelem során, a kandzsik ma már egyetemes használatban lévő Standard Írásformáját a kaiso (
Később férfi szerzők is használni kezdték a hiraganákat irodalmi műveik megalkotására. Eredetileg a hiraganákat nem hivatalos írásokban, például magánlevelezések, a katakanákat és a kandzsikat pedig hivatalos dokumentumokban használták. Ma már a két kana rendszert vegyesen használják és a katakanák, előző kitüntetett szerepüket elvesztve, leginkább az újonnan (kb. a 19. századtól kezdve) átvett külföldi jövevényszavak leírására, nevek átírására, állatok neveiben, táviratokban vagy nyomatékosítás céljából használják.
Eredetileg ugyanazon szótag leírására több lehetséges hiragana is létezett. 1900-ban a rendszert leegyszerűsítették és minden szótaghoz egyetlen hiraganát társítottak. Az ekkor kirostált hiragana változatokat nevezzük ma hentaiganának (
Az Iroha-uta pangramma vers (ábécé dal/vers), ami a 10. századból származik, felhasznál minden egyes hiraganát (kivéve az ん-t ami csak a む egy variánsa volt a Muromacsi-kor előtt).
Hiraganák
[szerkesztés]Az alábbi táblázat tartalmazza az összes ma használt hiraganát magyaros átírással, a godzsúon (
あ | い | う | え | お | ||||||||||||
a | i | u | e | o | ||||||||||||
か | き | く | け | こ | が | ぎ | ぐ | げ | ご | |||||||
ka | ki | ku | ke | ko | ga | gi | gu | ge | go | |||||||
さ | し | す | せ | そ | ざ | じ | ず | ぜ | ぞ | |||||||
sza | si | szu | sze | szo | za | dzsi | zu | ze | zo | |||||||
た | ち | つ | て | と | だ | ぢ | づ | で | ど | |||||||
ta | csi | cu | te | to | da | dzsi | dzu | de | do | |||||||
な | に | ぬ | ね | の | ||||||||||||
na | ni | nu | ne | no | ||||||||||||
は | ひ | ふ | へ | ほ | ば | び | ぶ | べ | ぼ | ぱ | ぴ | ぷ | ぺ | ぽ | ||
ha | hi | fu | he | ho | ba | bi | bu | be | bo | pa | pi | pu | pe | po | ||
ま | み | む | め | も | ||||||||||||
ma | mi | mu | me | mo | ||||||||||||
や | ゆ | よ | ||||||||||||||
ja | ju | jo | ||||||||||||||
ら | り | る | れ | ろ | ||||||||||||
ra | ri | ru | re | ro | ||||||||||||
わ | を | |||||||||||||||
va | vo |
ん |
n |
Helyesírási szabályok
[szerkesztés]A は, を, és へ (normális esetben ha, vo, és he, de partikulaként va, o, és e) partikuláktól és néhány, a szabályoktól eltérő tetszés szerinti írásmódtól eltekintve, a japán kanák rendszere fonémikus (kiejtés szerinti) írásmód. Minden egyes karakter pontosan egy szótagot/hangot jelöl, egyedül a hangsúlyozás jelöletlen. Ez nem volt mindig így: egy korábban használt helyesírási rendszer, amit már csak rekisi-teki kana-dzukai
Kétféle hiragana van amit „dzsi”-nek (じ és ぢ) és szintén kétféle amit pedig „dzu”-nek (ず és づ) olvasunk. Ám, hogy megkülönböztessük őket, főként amikor japán szavakat latin betűkkel írunk/gépelünk, az angol Hepburn féle átírásban néha a ぢ „di”-ként és a づ „du”-ként szerepel. A magyaros átírás „nem” tesz különbséget じ és ぢ illetve ず és づ között, mindkettőt „dzsi”-nek , illetőleg „dzu”-nak írjuk. Mindazonáltal a japán nyelvben ezek a párok nem felcserélhetőek. Az esetek döntő többségében a じ és ず formában fordul elő a két hang, azonban vannak kivételek amikor a másik változatot kell használjuk. Ha egy két szótagos szó első szótagján nincs dakuten, de a másodikon igen, akkor azt az első hiraganával megegyező hiraganával írjuk. Például a csidzsimeru (összezsugorít/kisebbít) igét a következőképpen írjuk ちぢめる és a cudzuku (folytatódik) igét pedig így つづく. Összetett szavak esetében, ahol hasonulás lép fel, az a szóban eredetileg szereplő karakterre kerül a dakuten mellékjel. Például csi (
Mégis, az eddigiekben taglalt szabály nem érvényesül amikor kandzsikat csupán egyes szavak fonetikus lejegyzésére használunk és a szót alkotó kandzsik jelentése nem kapcsolódik közvetlenül a szó jelentéséhez (atedzsi
Hivatalosan, a modern helyesírási szabályok értelmében ぢ és づ nem állhat szókezdő pozícióban. Voltak azonban olyan szavak a „történelmi kana használatban” mint a dzsiban ぢばん (
Egyetlen japán szó sem kezdődik ん(n) kanával. Ez szolgál alapul a siritori
Időnként az ん után rögtön egy magánhangzó (a,i,u,e vagy o) vagy egy elöl képzett félhangzó (ja,ju vagy jo) áll. Ez az eltérés világosan kivehető és jól elkülönül a na, ni stb. szótagoktól. Léteznek olyan szópárok, amelyekben csak nüansznyi kiejtésbeli eltérés van, pontosabban pusztán egy hangban térnek el, melynek pozíciója mindkét szóban azonos. Ilyen szópárok például a kin'en きんえん(
Van néhány hiragana melyekkel meglehetősen ritkán találkozni. A ゐ vi és ゑ ve az okinavai dialektust leszámítva régies, elavult és már nincs jelen se a modern írott, sem pedig a beszélt nyelvben. A ゔ vu csak a mai modern korban került az alfabétumba az idegen nyelvek (pl. az angol) „v” hangjának leírására. Csakhogy a japán nyelv szótagírásos természeténél fogva nem rendelkezik „v” hanggal, ehelyett „b” hangot ejtenek, ezzel próbálva pontosabban jelezni és a lehető legjobban megközelíteni az eredeti nyelvben szereplő hang kiejtését. Azonban ritkán látni, mivelhogy a külföldi jövevényszavakat (gairaigo がいらいご
A みゅ hiragana rettentő ritka hagyományos japán szavak között, Haruhiko Kindaicsi japán nyelvész állítása szerint ennek egyedüli példája egy japán családnév omamjúda (
Írásmód (vonássorrend és rajzolási irány)
[szerkesztés]Az alábbi táblázat tartalmazza az összes hiragana írásmódját és vonássorrendjét (A táblázat jobbról balra és felülről lefelé olvasandó.)
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Irodalom
[szerkesztés]Magyarul
[szerkesztés]- Wolfgang Hadamitzky – Kazár Lajos: Kanji és kana (Scholastica, 1995) ISBN 963-85281-1-7
- ASSIMIL-Martin Lutterjohann: "JAPÁN kapd elő Budapest 2009 ISBN 963-8162-29-5
- Jamadzsi Maszanori, Japán – Történelem és hagyományok, Budapest : Gondolat, 1989.
- Kéki Béla, Az írás története, Budapest : Gondolat, 1975.
- Jamadzsi Maszanori: Japán nyelvkönyv (Tankönyvkiadó, 1990).
Idegen nyelven
[szerkesztés]- "The Art of Japanese Calligraphy", Yujiro Nakata, ISBN 0-8348-1013-1, gives details of the development of onode and onnade.
- Richard Bowring; Haruko Uryu Laurie (2004). An Introduction to Modern Japanese: Book 1. United Kingdom: Cambridge University Press. p. 9. ISBN 978-0521548878.
- Richard Bowring; Haruko Uryu Laurie (2004). An Introduction to Modern Japanese: Book 1. United Kingdom: Cambridge University Press. p. 8. ISBN 978-0521548878.
- Hatasa, Yukiko Abe; Kazumi Hatasa; Seiichi Makino (2010). Nakama 1: Introductory Japanese: Communication, Culture, Context 2nd ed. Heinle. p. 2. ISBN 0495798185.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Hiragana című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- Hiragana
- Theiling.de: a japán hiragana és katakana gyakorlása