Tiencsin
Tiencsin ( ) ⓘ (egyszerűsített kínai:
Tiencsin ( ) ( | |
fent: Hajho ( ) parti panoráma, balra fent: óriás kerék ("Tianjin Eye"), alatta a tiencsini ( ) vasútállomás, jobbra: Hszikaj ( ) Katedrális, lent: modern esti látkép | |
Közigazgatás | |
Ország | Kína |
Rang | tartományi jogú város |
Polgármester | Huang Hszing-kuo ( ) |
A KKP helyi képviselője | 孙春兰 Szun Csun-lan ( ) |
Irányítószám | 300000 - 301900 |
Körzethívószám | 22 |
Rendszámok betűjelei | |
Testvérvárosok | |
Népesség | |
Teljes népesség | 13 866 009 fő (2020)[1] |
Népsűrűség | 1044,4 fő/km² |
Főbb nemzetiségek | Han – 97% Hui – 2% Mandzsu – 0,6% |
Bruttó hazai termék | CNY 1,43 trillió (2013) |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 5,0 m |
Terület | 11 920 km² |
Időzóna | UTC+8 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 39° 08′ 48″, k. h. 117° 12′ 20″39.146667°N 117.205556°EKoordináták: é. sz. 39° 08′ 48″, k. h. 117° 12′ 20″39.146667°N 117.205556°E | |
Tiencsin ( ) weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tiencsin ( ) témájú médiaállományokat. |
A városi lakosság tekintetében Sanghaj ( ), Peking ( ) és Kanton ( ) után a negyedik legnagyobb település. A város maga két fő központra oszlik, egyrészt a Hajho-folyó ( ) két partján elterülő központra (beleértve az óvárost is), illetve a Pohaj-tenger ( ) partján felépült modern gazdasági körzetre (Pinhaj Új Terület ( )). Tiencsin ( ) a 19. század második felétől fogva fontos kikötőváros és „Peking kapuja“ volt a külföldiekkel folytatott kereskedelem ill. háborús események során. 1860 és 1945 között összesen kilenc nemzet rendelkezett koncessziós területtel a városban, amelyek nagyban meghatározták annak gazdasági, kulturális és építészeti fejlődését.
A város nevének eredete
szerkesztésTiencsin ( ) város nevének eredetéről megoszlanak a vélemények, íme néhány lehetséges magyarázat:
- a Hadakozó Fejedelemségek korában, Csu ( ) államban élt költő Csü Jüan ( ) említi Száműzetés című versében: “
朝 发轫于天津 兮” (pinyin: Zhāo fārèn yú tiānjīn xī) azaz „hajnalban elhagyván a Mennyei Gázlót (= tien csin ( )天津 )"
- „Égi Víz partján serkenek
- Nyugaton esteledem
- Zászlaim körül főnixek
- Suhognak ünnepien
- Vörös Folyó, Mozgó Homok
- Gyors utamon akadály
- "Sárkányom, verd a hidat
- Vezess, Nyugati Király"
- Nagy László fordítása[2]
- a Szuj Su ( ) dinasztikus évkönyv (Suí shū
隋 书) említ a Csillagászati Feljegyzések (天文 志 ) között tiānjīn néven egy csillagot[3] - a Csin-dinasztia ( ) története (Jīn shǐ
金 史 ) említ ezen a néven egy folyót (tiānjīn hé天津 河 )[4] - A legvalószínűbb magyarázatnak az a nézet tűnik, amely a Ming-dinasztia Jung-lo ( ) császárához köti a város nevének eredetét. A későbbi uralkodó ugyanis Hung-vu ( ) császár halála után a trón megszerzéséért a Ku-folyó ( ) mellől indult Nanking ( ) városában tartózkodó unokaöccse, Csien-ven ( ) császár ellen, majd később a sikeres hadjárat emlékére nevezte el ezt a helyet Tiencsinnek ( ), azaz, „ahol az Ég Fia (vagyis a császár) átkelt a folyón" (
天 tien ( ) = Ég, Menny,津 csin ( ) = gázló, rév).[5]
Történelem
szerkesztésA kezdetektől a tiencsini szerződésig
szerkesztésElőször a Han-dinasztia nagy császára, Vu-ti ( ) létesített a mai Vu-csing körzet ( ) területén sóhivatalt (yánguān 盐官). A Csin-dinasztia ( ) viharos évtizedeiben a „három folyó" találkozásánál (Ceja ( ), Déli-csatorna, Hajho ( )) fontos katonai állomáshely, erőd épült Cseku ( )
A Szung-dinasztia ( ) és a Liao-dinasztia között felosztott Kína belső határfolyója sokáig a Hajho ( ) volt, így a Szung ( ) császárok több katonai erődítményt is építettek a környéken, a kitaj Liao állam esetleges déli támadásai feltartóztatására. Később a mongol Jüan-dinasztia ( ) alatt folytatódott „Cseku ( )“ virágzása, az üzleti és közigazgatási fejlesztés mellett felépült a mai is álló Tienhou kung ( ), Mazu (Macu), az Égi császárnő tiszteletére.[6]
A város 1404 óta viseli a Ming uralkodó, Jung-lo ( ) császár által neki adott új nevet, mely a császári trónért folytatott küzdelmének emlékét őrzi. Az új uralkodó Nanking ( )ból Peking ( )be helyezte át udvartartását, így a hatalmi súlypont is északabbra tevődött. Az Ég Fia elrendelte, hogy az új főváros védelmére és a környék ellenőrzése érdekében, mintegy 16800 katonát állomásoztató erődítmény létesüljön a Hajho ( ) partján. Ekkoriban a város a "Tiencsin Vej ( )" (
A mandzsu hódítás után sem állt meg fejlődése, hamarosan Észak-Kína gazdasági központjává vált[8] Csing-dinasztia ( ) uralkodói által kinevezett Cseli ( ) kormányzók innen irányították a Peking ( )et körülvevő tekintélyes tartományt. (Holott a hivatalos tartományi főváros Paoting ( ) volt.) Olyan tekintélyes 19-20. századi államférfiak töltötték be ezt a pozíciót, mint a „Kelet Bismarckjának“ is nevezett Li Hung-csang ( ) vagy a Kínai Köztársaság első elnöke, Jüan Si-kaj ( ).
Tiencsin megnyitása a külföldiek előtt
szerkesztésAz ópiumháborúk és a tiencsini szerződés
szerkesztésA gazdasági virágzás az ópiumháborúk (1856-1860) idején torpant meg átmenetileg, amelyek nyomán a nyugati hatalmak erőszakkal megnyittatták a szabad kereskedelem előtt Tiencsin ( ) kikötőjét. Az 1858-ban megkötött tiencsini szerződés több más rendelkezése mellett (további kikötők megnyitása, keresztény misszionáriusok szabad térítési joga, stb.) feljogosította az angol és francia felet, hogy koncessziós területeket hozzanak létre a város területén. A két nyugat-európai nagyhatalmat Japán 1895-ben, négy évvel rá pedig Németország követte a Hajho jobb partján létesített telepével.[9] Konfliktusok gyakran adódtak a területenkívüliség védelme alatt csak saját kormányuknak felelős „idegenek“ és a nemzeti öntudatában sértett, szegényebb helyi lakosság között. Az első ilyen, nagyméretű és véres megmozdulás az 1870-es tiencsini mészárlás volt, amely során a francia konzulátust és templomot (Vanghajlou ( ) vagy Győzedelmes Miasszonyunk templom) felgyújtotta a kétes híresztelések (hullagyalázás, gyermekkereskedelem) nyomán feldühödött tömeg. A vérengzés során keresztény kínaiak mellett a konzul, a missziót vezető pap és több apáca életét vesztette.[10] A templomot később helyreállították, ám a Bokszerlázadás során ismét lerombolták a felkelők.
Tiencsin a bokszerlázadás és az 1911-es forradalom közötti időben
szerkesztésA tiencsini ( ) bokszerek fő központja a fallal körülvett városmagtól északkeletre található mai Hungcsiao kerület ( )ben, Lü Cu-tang ( ) taoista szentélyben volt. Innen intéztek támadásokat a külföldiek által lakott városrészek ellen. Az ostromlottak védelmét egy Herbert Hoover nevű fiatal amerikai bányamérnök irányította, aki közel harminc évvel később az Egyesült Államok elnökévé választottak.[11] A lázadókat végül a Tiencsini csatában győzték le a koalíciós seregek megnyitva ezzel az utat Peking ( ) felszabadításához. A bokszerek mozgalma ismét egy felívelő fejlődési szakaszt tört meg a város életében. A ‘60-as évektől Tiencsin ( ) Észak-Kína élvonalába került, és hamarosan az Önerősítési Mozgalom (1861-1895)[12] fő központjává vált. Tiencsin ( )ből indultak és terjedtek el a harcászati reformok, a vasút, távíró, telefon, posta vonalak, a modern oktatás és jogrendszer és még sok más újítás. Az egykori Ming-kori garnizon Kína második legnagyobb kereskedővárosává valamint Észak-Kína pénzügyi és kereskedelmi központjává vált.[13] Az 1901-ben levert lázadás bukása valamint az őket támogató mandzsu császári csapatok legyőzése után további országok nyújtották be igényüket koncesszió létesítésére. Így kapott a Nyolc Nemzet Szövetsége tagjaként a harcokban részt vevő Olaszország és az Osztrák–Magyar Monarchia, majd később Oroszország (1903) a Hajho ( ) bal partján az város északi felén területet, a hadjáratban részt nem vállaló Belgium pedig a délebbre eső folyószakasz mentén. Az Amerikai Egyesült Államok önálló koncessziót nem alapított, a brit zóna területén tartott fenn helyőrséget.[14] A végül így kilenc tagúvá bővült külföldi koncessziós közösség területén nagyarányú fejlesztések (mocsaras területek lecsapolása, a Hajho ( ) medrének kikotrása a hajózhatóság megkönnyítése érdekében) és építkezések zajlottak - minden nemzet a maga országára jellemző stílusú lenyomatot hagyva a városképen. A város irányítása a Bokszerlázadás után a szövetségesek ideiglenes kormányától 1902-ben került vissza a Csing ( ) adminisztrációhoz, Jüan Si-kaj ( ) Cseli ( ) kormányzó irányítása alá, aki nyugati mintára nagyívű városfejlesztésbe fogott a Hajho ( ) északi partjának mentén (mai Hopej kerület ( )).[15]
A Kínai Köztársaság
szerkesztésJüan Si-kaj ( ) uralma és az első világháború
szerkesztésA Csing-dinasztiát ( ) 1911-ben megdöntötte a Szun Jat-szen vezette forradalom. Szun később átadta a hatalmat császárság alatt nagy tekintélyt szerzett Jüan Si-kaj ( ) tábornoknak, Cseli ( ) egykori kormányzójának. A Hajho ( ) folyó partján villát tartó Jüan ( ) azonban nem lelkesedett a demokratikus eszmékért, csak 1916-os halála akadályozta meg, hogy visszaállítsa a császárságot. Halálával kezdődött meg az országot darabokra szakító Hadurak korszaka[16] Mivel az első világháborúban Kína az Antant oldalán lépett harcba, így a Központi hatalmak (Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia) által birtokolt területek felett hamarosan visszaszerezte az irányítást. A vesztes felek a háborút lezáró békeszerződésekben mondtak le hivatalosan egykor birtokolt területeikről. Oroszország már korábban, a bolsevik forradalmat követően, 1918-visszavonta helyőrségét és lemondott koncessziójáról. (A megmaradt hatalmak 1920-ban kérték az Egyesült Államokat, hogy csatlakozzon katonai egységgel helyőrségeikhez.)
A hadurak korszakában
szerkesztésJüan Si-kaj ( ) egykori északi hatalmi területe, a Peking ( ) központú Pejjang kormány ( ) hiába volt nemzetközileg elismert vezetője Kínának, nemcsak a Szun Jat-szen, majd később Csang Kaj-sek irányította Kuomintang ( ) szakította el tőle a déli tartományokat, hanem bázisterületét is hamarosan hadurak osztották fel maguk között. Tiencsin ( ) a mai Hopej tartományt ( ) és környékét uraló Cseli-klikk ( ) hatalma alá került, amely főként szomszédaival, a szintén az egykori a Pejjang hadsereg ( )ből kivált Anhuj-klikk ( )el illetve északi szomszédjával, a Fengtien-klikk ( )el háborúzott. A városban tartott villát a Cseli-klikk ( ) alapítója és hadura Feng Kuo-csang ( ), majd az őt követő - egyébként tiencsini ( ) származású - Cao Kun is. A korábban miniszterelnök Tuan Csi-zsui ( ), egykor a Pejjang hadsereg ( ) parancsnoka szintén ide vonult vissza a ’20-as évek végén. Mindhármuk rövid ideig betöltötte a Köztársaság elnöke pozíciót ezekben a zavaros években.
A japán megszállás alatt
szerkesztésA hadurak világának a Csang Kaj-sek vezette Északi Hadjárat vetett véget, újraegyesítve Kínát egy évtizedre. Tiencsin ( ) azonban nem sokkal a Marco Polo hídi incidens után japán kézbe került. A Kvantung-hadsereg azonban 1941-ig nem lépett a külföldi koncessziók területére, míg hadiállapotba nem került az USA-val és Angliával. Konfliktusok azonban korábban is adódtak a megszállók és a koncessziós hatalmak között. A második világháború kitörése előtti nyáron, 1939 júniusában a Japán Császári Hadsereg blokád alá vette a brit koncessziót, amiért az menedéket nyújtott annak a hat kínainak, akit a japánok egy prominens helyi kollaboráns meggyilkolásával gyanúsítottak.[17] A krízis egy angol-japán háború kitörésével fenyegetett. Azonban mivel a brit fél csak flottája segítségével tudott volna nyomást gyakorolni Japánra, arra pedig egyre inkább szüksége volt az európai vizeken (Lengyelország német fenyegetettsége), végül kiadták a gyanúsítottakat, akiket a japánok kivégeztek.[18] Az eset Tiencsini incidens néven vált ismertté. A háború alatt Tiencsin ( ) a Peiping ( ) (Peking ( ) neve 1928-1949 között) központú Ideiglenes Kormány, majd a Nankingból ( ) irányított Vang Csing-vej ( ) vezette japán bábállam alá tartozott. A brit csapatokat 1940 augusztusában kivonták a városból, az amerikai egységek pedig 1941 decemberében megadták magukat. A japán vereségig (1945 aug. 15) mindössze a szövetséges olasz és a Vichy-kormányhoz hű francia koncesszió maradhattak meg.
A polgárháború harcai
szerkesztésÉszak-Kínát a Pingcsin hadjárat ( ) során foglalta el a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg 1948. novembere és 1949. januárja között.[19] A harcok januárban érték el Tiencsin ( ) városát, ahol 12 napon át küzdöttek a kommunista seregek és a Kuomintang kormány erői. A küzdelmek során egy textilgyár kivételével a város infrastruktúrája komolyabb károkat nem szenvedett. A győztes kommunista seregek ugyanakkor komoly veszteségeket szenvedtek.[20]
A Kínai Népköztársaság kikiáltása után
szerkesztésA polgárháború harcait követően, a Mao Ce-tung ( ) vezette Kínai Kommunista Párt került hatalomra. A külföldieknek el kellett hagyni az országot, így az utolsó olasz és francia koncessziós területek is feloszlottak.[21]
2015. augusztus 12-én a tiencsini kikötőben 800 ammónium-nitrát robbant fel. A kialakult tűz következtében a detonációt még több másik robbanás követte. A katasztrófában 173 ember meghalt, 8 eltűnt és közel 800-an megsérültek. A károkat 9 milliárd dollárra becsülték.[forrás?]
Földrajz
szerkesztésTiencsin ( ) a Kínai-alföldön fekszik, az ország regionális felosztása szerint Észak-Kínához tartozik, a Pohaj-tenger ( ) nyugati partján terül el, a szemközti partokon északon Liaoning, délen Santung ( ) tartomány szomszédságában. A keleti irány kivételével - ahol mintegy 120 km hosszan Pekinggel ( ) osztozik közös határon - minden égtáj felől Hopej ( ) tartomány veszi körül.
A Tiencsinhez ( ) tartozó terület legmagasabb csúcsa, a Csi ( ) megye (蓟县) területén magasodó Csiutingsan ( ) (
A ma ismert város területe egykor mocsaras-lápos vidéken feküdt, leginkább a Sárga-folyónak köszönhetően, amely medrét a történelem során legalább három ma ismert alkalommal változtatta meg, hogy a ma ismert Tiencsin ( ) közelében érje el a Sárga-tengert. Erre először a Tavasz és ősz korszak (i. e. 722-481) idején, majd a Han-dinasztia (i. e. 206- i. sz. 220) illetve utoljára a Szung ( ) császárok uralkodása (960-1279) alatt került sor.[22]
Tiencsin ( ) kimagasló lakosságszáma miatt Kína városhálózatában meghatározó elemnek tekinthető, azonban Peking ( ) közelségének következtében a város vonzáskörzete északnyugati irányba kevésbé kiterjedt. Ugyanakkor Pekinggel ( ) közösen Észak-Kína legnépesebb metropolisz övezetét alkotják. A Köppen-féle éghajlati beosztás szerint Tiencsin ( ) a hideg mérsékelt övön belül a száraz téllel és meleg nyárral jellemezhető éghajlati övezet területén helyezkedik el (Dwa). Az alacsony éves csapadékmennyiség (540 mm) nagy része július-augusztusban hullik, ugyanakkor a város tágabb környékén szemiarid (félszáraz) sztyeppvidékek is találhatóak, amelyek esetében a csapadékmennyiség még csekélyebb[23] így a város a nedves kontinentális zónába (Köppen: Dwa) ill. a hozzá tartozó körzetek részben a fél-száraz sztyepp (Bsk) zónába esnek.[24] A Tiencsinben ( ) valaha mért leghidegebb hőmérséklet -22,9 °C, míg a legmelegebb 40,5 °C volt.[25]
Közigazgatási beosztás
szerkesztésTiencsin ( ) tartományi jogú város 16 megyei jogú egységre oszlik, ezen belül 13 körzetre (kerületre) és 3 megyére.
- Városi kerületek
- (sárga ill. zöld)
- Hoping kerület (Heping qu
和平 区 ) - Hotung kerület (Hedong qu
河 东区) - Hohszi kerület (Hexi qu
河西 区 ) - Nankaj kerület (Nankai qu
南 开区) - Hopej kerület (Hebei qu
河北 区 ) - Hungcsiao kerület (Hongqiao qu 红桥
区 ) - Pinhaj Új Terület (Binhai Xinqu 滨海
新 区 )
- Elővárosi körzetek
- (piros)
- Csinnan körzet (Jinnan qu
津南 区 ) - Tungli körzet (Dongli qu 东丽
区 ) - Hszicsing körzet (Xiqing qu
西 青 区 ) - Pejcsen körzet (Beichen qu
北辰 区 )
- Két vidéki körzet és három vidéki megye
- (kék)
- Paoti körzet (Baodi qu
宝 坻区) - Vucsing körzet (Wuqing qu
武 清 区 ) - Csi megye (Ji xian 蓟县)
- Csinghaj megye (Jinghai xian
静海 县) - Ningho megye (Ninghe xian宁河县)
Ezek mellett a Tiencsin ( ) Gazdasági és Technológiai Fejlődési Terület (TEDA) ugyan formálisan nem adminisztratív szintű egység, ugyanakkor hasonló jogokat élvez mint egy rendes körzet.
Politika
szerkesztésTiencsin ( ) politikai rendszere kettős pártrendszerben működik, akárcsak a kontinentális Kína minden más kormányzati intézménye. A polgármester tölti be a város legmagasabb politikai vezető posztját. Mivel Tiencsin ( ) tartományi jogú város, így a polgármester a tartományi kormányzókéval megegyező jogokkal bír. Nála valamivel szélesebb hatáskörrel rendelkezik a Kommunista Párt (KKP) Városi Pártbizottságának titkára, akire sokszor csak „Tiencsini ( ) Pártvezérként” hivatkoznak.
Tiencsin ( ) polgármestere 2007 óta Huang Hszing-kuo ( ).[26] A városi pártbizottságot a korábbi elnök Hu Csin-tao ( ) pártfogoltjának tartott Szun Csun-lan ( ) vezeti,[27] jelenleg ő az egyetlen női tartományi szintű pártvezető, ill. a második a Népköztársaság történetében.
Gazdaság
szerkesztésTiencsin ( ) a 20. század eleje óta Kínai legfejlettebb városainak egyike volt, virágzott az ipar, kereskedelem és a bank szektor. Azonban a Népköztársaság megalakulása utáni két évtizedben a város többé már nem tartozott a fontos befektetési célpontok közé. Ehhez járultak hozzá az 1976-os Tangsani földrengés ( ) okozta károk, valamint a központi vezetés délkeleti partvidéket támogató politikája. Mindezeknek köszönhetően Tiencsin ( ) fokozatosan elveszítette gazdasági vezető pozícióját. Mindemellett Peking ( ) közelsége a kezdetektől fogva komoly vonzó hatást gyakorolt a város tehetséges lakóira, akik a jobb lehetőségek reményében gyakran a fővárosban kerestek boldogulást. Az 1980-as években Tiencsin ( ) gazdasági fejlődésének üteme lassabb volt mint az országos átlag, bár 1984-ben 13 másik tengerparti várossal[28] együtt megnyitották a külföldi befektetések előtt.[29] 1994-ben stratégiát váltott a város vezetése, és minden energiát a partmenti Pinhaj Új Terület ( ) fejlesztésére fordított. 2005-től kezdődően az ország központi vezetése felvette a Pinhaj ( ) körzetet az országos fejlesztési stratégiába, és reformtervekbe, így lassan beindult a gazdasági fejlődés. A Tiencsini Kikötő ( ) a 2003-as nem egész 1 millió tonna forgalomról 4 millió tonnára ugrott, így Észak-Kína legnagyobb kikötőjévé vált.[30] A 2012-es adatok szerint Tiencsin ( ) GDP-je elérte az 1,29 trillió jüant, ez 2011-hez képest 13,8%-os növekedés volt.[31] A 2013 év adatai szerint a GDP 1,43 trillió jüan, míg a növekedés az előző évhez képest 12,5%-os volt.[32]
2007 óta Tiencsin ( ) és Talien ( ) városának egyike fogadja felváltva a Világgazdasági Fórum "Nyári Davos" éves találkozóját.[33]
Ugyancsak Tiencsin ( ) városa látta vendégül a 2010-es ENSZ Klímaváltozás Konferencia meghívottait.[34]
Népesség
szerkesztésTiencsin ( ) a Ming császároktól kezdve falakkal megerősített határ menti helyőrség volt, lakosságát főként délről, az (Anhuj ( ) és Csiangszu ( ) tartományok északi részéből érkező bevándorlók alkották.[35] Az 1860-as éveket követő nyugati koncessziók megnyitása révén sok külföldi költözött a 19-20. század fordulóján a városba. A jobb módúak az angol ill. francia zónában éltek, míg az 1917-es bolsevik forradalom elől menekülő oroszok (fehérgárdisták) majd az európai Holokauszt miatt menedéket kereső zsidók főként a japán koncesszióban, vagy az az angolok által birtokolt terület déli szélén telepedtek meg.
A külföldiek 1949 után kényszerültek elhagyni a frissen megalapított Népköztársaságot, megszűnt a külföldi bevándorlás, így ezt követően a város népességszáma a természetes szaporulat mellett az országon belüli migráció révén növekedett. A hadurak időszaka alatti Pejjang-kormány ( ) idején nagyon sok volt Csing ( )- ill. Pejjang ( )– hivatalnok költözött Tiencsinbe ( ), de mellettük sok ún. komprádor (nyugati vállalatok kínai vezetői) és nemzeti kapitalista építtetett itt villát, melyek közül sok a mai napig áll.
A 2011-es népszámlálás szerint Tiencsin ( ) város és a hozzá tartozó területek lakossága 13,54 millió volt, ebből 9,9 millió rendelkezett állandó lakhelyt igazoló papírral (hukou). Az állandó lakosok közül 6,13 millió fő volt városlakó, míg 3,82 millió a vidéki területeken élt.[36]
Népességváltozás
szerkesztés2016 | 13 245 000
|
2020 | 13 866 009
|
Etnikumok
szerkesztésA 2005-ös népszámlálás szerint a Kínai Népköztársaság 56 nemzetiségéből 52 képviselteti magát Tiencsinben ( ). A lakosság 97%-a vallotta magát han nemzetiségűnek, 2% hui-nak (muszlim etnikai csoport) 0,6% mandzsunak. Tízezer fő feletti lélekszámú kisebbség volt még a mongol és a koreai.[37]
Oktatás
szerkesztésEgyetemek és felsőfokú oktatási intézmények
szerkesztésAz Oktatási Minisztérium közvetlen irányítása alatt álló egyetemek
szerkesztés- Nankaj Egyetem ( ) (Nankai Daxue
南 开大学 )
1919-ben alapították, Kína egyik legnagyobb presztízsű egyeteme. A Leideni Egyetem 2013-as rangsora szerint a világ egyetemeinek sorában az 53. helyen áll.[38] Leghíresebb öregdiákja, akinek szobra díszíti az egyetem déli főkapuját, Csou En-laj ( ) a Népköztársaság egykori külügyminisztere, majd miniszterelnöke.
- Tiencsin Egyetem ( ) (Tianjin Daxue
天津 大学 )
Kína első egyeteme, 1895-ben alapították. Korábbi neve Pejjang Egyetem ( ) (Beiyang Daxue
Városi irányítás alatt álló intézmények
szerkesztés- Műszaki Egyetem (Tianjin Gongye Daxue
天津 工 业大学 ) - Orvosi Egyetem (Tianjin Yike Daxue
天津 医科 大学 ) - Tanárképző Főiskola (Tianjin Shifan Daxue
天津 师范大学 ) - Tudományos és Technológiai Egyetem (Tianjin Keji Daxue
天津 科技 大学 ) - Technológiai Egyetem (Tianjin Ligong Daxue
天津 理工 大学 ) - Gazdasági és Pénzügyi Főiskola (Tianjin Caijing Daxue
天津 财经大学 ) - Kereskedelmi Főiskola (Tianjin Shangye Daxue
天津 商 业大学 ) - Szépművészeti Akadémia (Tianjin Meishu Xueyuan
天津 美 术学院 ) - Agrár Főiskola (Tianjin Nongye Xueyuan
天津 农学院 ) - Zenei Konzervatórium (Tianjin Yinyue Xueyuan
天津 音 乐学院 ) - Idegennyelvi Egyetem(Tianjin Waiguoyu Daxue
天津 外国 语大学 ) - Testnevelési Főiskola (Tianjin Tiyu Xueyuan
天津 体育 学院 ) - Technológiai és Tanárképző Főiskola (Tianjin Zhiye Jishu ShifanDaxue
天津 职业技 术师范大学 ) - Hagyományos Kínai Orvoslás Főiskola (Tianjin Zhongyi Xueyuan
天津 中 医学 院 ) - Várostervezési Főiskola (Tianjin Chengshi Xueyuan
天津 城市 建 设学院 )
Az országos Civil Légügyi Hatóság (中 国民 用 航空局 ) alá tartozik
szerkesztés
- Civil Repülési Egyetem (Zhongguo Minhang Daxue
中 国民 航 大学 )
Hopej ( ) tartomány irányítása alatt
szerkesztés- Hopej ( ) Műszaki Egyetem(Hebei Gongye Daxue
河北 工 业大学 )
Első kínai műszaki egyetem, 1903-ban alapította Jüan Si-kaj ( ),császári engedéllyel.
Külföldi intézmények
szerkesztés- Floridai Nemzetközi Egyetem Tiencsini Központja (Florida International University (FIU) Tianjin Center)
Az Floridai Nemzetközi Egyetem (Miami, Amerikai Egyesült Államok) és a Tiencsini Kereskedelmi Főiskola (
- Nagy Fal MBA Program (Great Wall MBA Program), az Oklahomai City Meinders School of Business (Oklahoma, Egyesült Államok) gazdálkodás és menedzsment mesterképzési programja 1986 óta a Tiencsini Gazdasági és Pénzügyi Főiskola (
天津 财经大学 ) kampuszán. - A tiencsini Raffles Design Institute a Tiencsini Kereskedelmi Főiskola (
天津 商 业大学 ), a Boustead College (天津 商 业大学 宝德 学院 ) magániskola és a szingapúri Raffles Design Institute közös projektje.
Magániskola
szerkesztés- Boustead College (
天津 商 业大学 宝德 学院 )
A Kereskedelmi Főiskola (
Kultúra
szerkesztésTiencsin ( ) kultúráját alapvetően két elem befolyásolta, egyrészt a kezdetektől a Nagy-csatorna mentén észak és dél egymásra hatása, illetve a 19. század második felétől kezdődően pedig a nyugati műveltség.[39]
Színház
szerkesztésTiencsin ( ) híres xiàngsheng
-
Pekingi opera-előadás a Régi Kultúra Utcájában
-
A Tiencsini ( ) Koncert Terem
-
A Tiencsini ( ) Nagyszínház
-
A Tiencsini ( ) Szépművészeti Múzeum
Közlekedés
szerkesztésTengeri kikötők
szerkesztésA Pohaj-tenger ( ) partján fekszik Észak-Kína legnagyobb kikötője, amely a világon is tekintélyes helyet foglal el a tengeri kapuk sorában. A Pinhaj Új Területen ( ) helyezkedik el, mely Tiencsin ( ) modern hajózási és logisztikai központja.
Vasút
szerkesztésA város első vasútállomása a Tiencsin pályaudvar, 1888-ban épült. A Hajho ( ) folyó bal partján fekvő mellett az újabb építésű Északi, Déli és Nyugati pályaudvarok látják el a fő vasúti közlekedési csomópont-feladatokat. A tengerparti gazdasági övezetben a Tangku ( ) és a TEDA pályaudvaroknak van fontos szerepe.
2008 óta nagysebességű vasútvonal köti össze Tiencsint ( ) Pekinggel ( ), amelyet a Pekingi Olimpiára adtak át. A vonal része a nak, amely 2011-ben készült el.
Utak és autópályák
szerkesztésTiencsint ( ) három körgyűrű veszi körül, amelyek közül a belső (neihuan) és a középső (zhonghuan) nem zárt, és gyakran kereszteződések szabdalják. A külső (waihuan) gyűrű áll a legközelebb az autópálya-szintű körgyűrű fogalmához, ám forgalma így is gyakran kaotikus.
Tiencsinen ( ) halad keresztül több autópálya-vonal is, így a Peking-Sanghaj ( ), a Peking-Senjang ( ), valamint a tengerparti övezet, Tangkuból Tangsanba ( ) tartó ill. el lehet jutni sztrádán Paoting ( ) (Hopej ( ) tartomány) városába és a Tiencsinhez ( ) tartozó Csi ( ) megyébe is.
A legfőbb országos autópályák (
Légi közlekedés
szerkesztésA Tiencsin ( ) Pinhaj ( ) nemzetközi repülőtér (ZBTJ) (
Tömegközlekedés
szerkesztésTiencsin ( ) tömegközlekedését először belga közreműködéssel szervezték meg, amikor az 1901-ben koncessziót szerző európai állam 1906-tól szolgálatba állította az első villamoskocsikat a korabeli Kínában másodikként (Hongkonggal is számolva harmadik). A villamoshálózat 1972-ig üzemelt, amikor kivonták a szerelvényeket a forgalomból.[41] 2007 óta TEDA városrészbe visszatértek a villamosok, természetesen korszerű kivitelben.
A városi metróhálózat kiépítése 1970-ben indult meg, de az 1984-ben átadott vonalat 2001-ben lezárták és csak 2006-ban nyitották meg újra, 1-es metró néven. A 9-es vonal építése szintén 2001-ben indult meg, és 2004-ben adták át, bár legújabban 2011-ben bővítették. Ezeken kívül a 2-es és 3-as vonal egyes szakaszai habár építés alatt állnak, legnagyobb részben már elkészültek és átadták őket az utasforgalomnak.
Tiencsinben ( ) 2008-ban 476 buszjárat szolgálta a tömegközlekedést választókat, így gyakorlatilag bárhová el lehet jutni ezzel a közlekedési eszközzel a városban. Igaz, a jegyárak, más városokhoz képest a kontinentális Kínában viszonylag drágának számítanak, 1,5-2 yuan egy útra, és ezt az utasok is drágállják.[42]
Taxi
szerkesztésAhogy Kína legtöbb városában, Tiencsinben ( ) is nagy forgalmat bonyolítanak le a hivatalos és nem hivatalos taxik, a relatíve olcsó viteldíjnak köszönhetően. A taxi gépkocsik legtöbbje Toyota Corolla vagy a város saját autógyárának a FAW-nak személyautó típusa, a Hsziali Vejcsi ( ). A hivatalos tarifa 3 km-ig 8 yuan, ennek túllépése után kilométerenként 1,7 yuannal növekszik. 2011 óta plusz 1 yuan üzemanyagdíjjal növekszik a tarifa fuvaronként.[43]
Turizmus
szerkesztésTiencsin ( ) városa történelméből adódóan elsősorban a volt nyugati koncessziós területek építészeti emlékeivel vonzza a turistákat. A város vezetése nagy hangsúlyt fektet az egykor európaiak által emelt emlékek megőrzésére, illetve az egykori zónáknak megfelelő stílust utánzó épületek létrehozására. A 2005-ben indított tizenöt éves kulturális örökségvédelmi terv[44] keretében újult meg az egykori olasz koncesszió, amely ma „Olasz stílusú utca” („Italian Style Street”) néven európai stílusú éttermekkel veszi körbe a Marco Polo tér környékét. Mellette az egykori Osztrák-Magyar Monarchiát próbálja idézni az egykori konzulátus (ma étteremként működő) felújított épülete, valamint az osztrák-német és magyar (Liszt Ferenc) zeneszerzők szobrai. A Hajho ( ) folyó jobb partján az volt francia területen terül el Tiencsin ( ) bevásárló utcája, a Pincsiang tao ( ) (滨江
Az egykori kínai óvárostól keletre a Hajho ( ) folyó jobb partján található a Régi Kultúra utcája (gǔ wénhuà jiē
A régi városrészektől délre Hohszi ( ) kerületben terül el a Tiencsin Kulturális Központ (Tiānjīn wénhuà zhōngxīn
A várostól északra, Csi ( ) megye hegyein húzódik a Nagy fal egy látogatható szakasza, a „Sárga szikla átjáró“ (huángyáguān
-
A Nagy Együttérzés buddhista kolostor
-
A Szent József (Hszikaj/Xikai) katedrális
-
A Lü Cutang taosita templom bejárata
-
A Nagymecset
Híres tiencsiniek ( )
szerkesztés-
Li Hung-csang ( )
-
Csou En-laj ( )
Tiencsinben ( ) született híres személyek
szerkesztés- Cao Kun (1862-1938) észak-kínai hadúr, a Cseli-klikk ( ) vezetője
- Huo Jüan-csia ( ) (1868-1910) híres harcművész, az életéről szóló filmben (Félelem nélkül, 2006) Jet Li alakította
- Eric Liddell (1902-1945) skót atléta, rögbijátékos, misszionárius, a Tűzszekerek (1981) című filmet az ő élete ihlette.
- Ven Csia-pao ( ) (1942-) a Kínai Népköztársaság volt miniszterelnöke (2003-2013)
- Cung Szu ( ) (1957-) zeneszerző, az Oscar díjas Bertolucci-féle Az utolsó császár (1987) című film társzeneszerzője, Ryuichi Sakamoto és David Byrne mellett
Tiencsinben ( ) élt illetve élő híres személyek
szerkesztés- Ceng Kuo-fan ( ) (1811-1872) Csing ( )-kori hivatalnok, Cseli ( ) tartomány kormányzója, katonai parancsnok, a Tajping felkelés leverésében komoly szerepet játszott.
- Li Hung-csang ( ) (1823-1901) Csing-kori tábornok, Cseli kormányzója, diplomata, reformer, „Kelet Bismarckja”.
- Charles George Gordon (1833-1885) más néven „Kínai Gordon” brit tiszt, az ópiumháborúk veteránja és a Tajping-felkelés ellen felállított Csing császári „Legyőzhetetlen Hadsereg” parancsnoka, valamint később szudáni pasa. A Khartoum – A Nílus városa (1966) című filmben Charlton Heston játszotta. Tiszteletére nevezték el „Gordon Hall”-nak az egykori brit koncesszió központja volt.
- Jüan Si-kaj ( ) (1859-1916) Csing-kori politikus, tábornok, Cseli kormányzója, a Kínai Köztársaság első elnöke (1913-1915), Kína önjelölt császára (1915-1916). Egykori villája a volt Osztrák-Magyar koncesszió területén fekszik, a Hajho ( ) folyó keleti partján.
- Tuan Csi-zsui ( ) (1865-1936) hadúr és politikus, a Pejjang Hadsereg ( ) parancsnoka, a Kínai Köztársaság elnöke (1924-1926).
- Liang Csi-csao ( ) (1873-1929) a késői Csing- és a köztársaságkori Kínában tudós, újságíró, reformpolitikus. Emlékét szobor és kiállítás őrzi egykori villájában.[46]
- Herbert Hoover (1874-1964) később az Amerikai Egyesült Államok 31. elnöke, mint fiatal bányamérnök Tiencsinben ( ) tartózkodott családjával, ahol 1900-ban a Bokszerlázadás idején részt vett a külföldi koncessziók védelmi harcainak irányításában.[47]
- Émile Licent (1876-1952) francia jezsuita és természettörténész, Pierre Teilhard de Chardin kollégája. 25 éven át élt és kutatott Észak- és Közép-Kínában, majd megalapította Kína első természettörténeti múzeumát, amely ma a Tiencsini Természettörténeti Múzeum (
天津 自然 博物 馆) nevet viseli. - Csou En-laj ( ) (1898-1976) a Kínai Népköztársaság külügyminisztere és miniszterelnöke (1949-1976) a Nankai Középiskola és a Nankai Egyetem egyik leghíresebb öregdiákja. Emlékét az egyetem főbejáratánál szobor, valamint Emlékközpont (
周 恩来 邓颖超 纪念馆) őrzi.[48] - Pu Ji kínai császár (1906-1967), az utolsó kínai császár. 1925 és 1931 között Tiencsinben élt a japán koncesszió területén, miután kiutasították a Tiltott Városból. Innen vitték Mandzsúriába, hogy ott a japán bábállam, Mandzsukuo császárává koronázzák. Emlékét egykori villájában[49] és az Astor Hotelben őrzik, ahol annak idején megszállt.
- Peng Suaj ( ) (1986-) többszörös aranyérmes profi női teniszjátékos.
- Melbourne, Ausztrália 1980. május 5.
- Kóbe, Japán 1973. június 24.
- Philadelphia, USA 1980. február 10.
- Jokkaicsi, Japán 1980. október 28.
- Szarajevó, Bosznia-Hercegovina 1981. május 28.
- Groningen, Hollandia 1985. szeptember 12.
- Csiba, Japán 1986. május 7.
- İzmir, Törökország 1991. szeptember 23.
- Abidjan, Elefántcsontpart 1992. szeptember 26.
- Ulánbátor, Mongólia 1992. szeptember 27.
- Harkiv, Ukrajna 1993. június 14.
- Jönköping, Svédország 1993. szeptember 23.
- Incshon, Dél-Korea 1993. december 7.
- Łódź, Lengyelország 1994. október 1.
- Hải Phòng, Vietnám 1999. január 8.
- Nampho, Észak-Korea 2002. augusztus 11.
- Hawaii, USA 2002. november 1.
- Kelet-Jáva, Indonézia 2003. október 24.
- Montevideo, Uruguay 2004
- Chicago, USA 2008
- Phnompen, Kambodzsa 2008. november 17.
- Phenjan, Észak-Korea 2009. május 12.
- Puszan, Dél-Korea 2009
- Szöul, Dél-Korea 2009
- Wellington, Új-Zéland 2011. július 22.
Városkép
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ Tabulation on 2020 China Population Census by County
- ↑ http://terebess.hu/keletkultinfo/csujuan.html
- ↑ “
尾 亦 为九 子 箕 ,亦 曰天津 ” Sui Shu, Csillagászati Feljegyzések. (《隋 书·天文 志 》) - ↑ “
通 济河创设巡 河 官 一 员,与 天津 河 同 为一司 ,通 管 漕 河 闸岸,上名 天津 河 巡 河 官 隶督水 监” A Jin-dinasztia története, 27. tekercs (《金 史 》卷 二 十 七 《河 渠 志 》) - ↑ „
天津 象 征 天子 车马所 渡 之 地 ” Li Dongyang: Chongjian sanguanmiao beiji重 建 三官庙碑记) http://www.chinaheritagequarterly.org/editorial.php?issue=021 - ↑ Tianhou Palace in Tianjin http://www.chinaculture.org/gb/en_aboutchina/2003-09/24/content_24354.htm Archiválva 2014. március 15-i dátummal a Wayback Machine-ben Hozzáférés ideje: 2014. febr. 3.
- ↑ The Wenceslaus Hollar Digital Collection. University of Toronto. Plate Number: P1174. http://link.library.utoronto.ca/hollar/digobject.cfm?Idno=Hollar_k_1049&query=Hollar_k_1049&size=large&type=browse Hozzáférés ideje: 2014. febr. 3.
- ↑ a b c Encyclopedia Britannica. http://www.britannica.com/EBchecked/topic/595333/Tianjin Hozzáférés ideje: 2014. febr. 3.
- ↑ Foreign Concessions and Colonies. Tientsin (Tianjin) Concessions http://www.worldstatesmen.org/China_Foreign_colonies.html Hozzáférés: 2014. febr. 3.
- ↑ Fairbank, John King. "Patterns Behind the Tientsin Massacre." Harvard Journal of Asiatic Studies 20, no. 3/4 (1957): 480. o. http://www.jstor.org/stable/2718360 Hozzáférés: 2014. febr. 3.
- ↑ Thompson, Larry Clinton. William Scott Ament and the Boxer Rebellion: Heroism, Hubris, and the Ideal Missionary. Jefferson, NC: McFarland, 2009 96.o.Hozzáférés: 2014. febr. 3.
- ↑ Jordán Gyula (2006). „Kína modernizációja” 6. szám, Kiadó: História. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 3.)
- ↑ Tianjin város önkormányzatának honlapja. (
天津 政 务网:历史沿革 .天津 政 务网.) http://www.tj.gov.cn/zjtj/lsyg/lsyg/200712/t20071218_37097.htm Archiválva 2009. október 14-i dátummal a Wayback Machine-ben Hozzáférés: 2014. febr. 3. - ↑ Foreign Concessions and Colonies. Tientsin (Tianjin) Concessions. http://www.worldstatesmen.org/China_Foreign_colonies.html Hozzáférés: 2014. febr. 3.
- ↑
王 健 .繁 荣、失 落与回 归——从海河 的 变迁剖析天津 城市 空 间形态的变迁.城市 规划. 2009,增刊 Hozzáférés: 2014. febr. 3. - ↑ Polonyi Péter: Kína története. Bp, Maecenas kiadó, 1994. ISBN 9638469331, 161–162. o.
- ↑ Donald Cameron Watt: How War Came, New York: Pantheon Books, 1989. 351.o.
- ↑ Watt, 359.o.
- ↑ Finkelstein, David Michael. Ryan, Mark A. McDevitt, Michael. [2003] (2003). Chinese Warfighting: The PLA Experience Since 1949. M.E. Sharpe. China. ISBN 0-7656-1088-4. 63.o.
- ↑ Tianjin Campaign. Angol Wikipédia szócikk. https://en.wikipedia.org/wiki/Tianjin_Campaign
- ↑ University of Bristol. Tianjin under Nine Flags, 1860-1949. http://www.bristol.ac.uk/tianjin-project/tianjinnineflags/chinese/ Archiválva 2010. május 18-i dátummal a Wayback Machine-ben Hozzáférés: 2014. febr. 3.
- ↑ "Tiencsin leírása"《
天津 地方 志 》《天津 通 志 :大事 记》.天津 :天津 市 地方 志 编修委 员会办公室 . 2007年 . http://www.tjdfz.org.cn/tjtz/dsj/index.shtml Archiválva 2013. november 5-i dátummal a Wayback Machine-ben Hozzáférés: 2014. febr. 4. - ↑ Országos Meteorológiai Szolgálat. Jelenlegi éghajlat. http://www.met.hu/eghajlat/fold_eghajlata/jelenlegi_eghajlat Hozzáférés: 2014. febr. 4./
- ↑ Ázsia éghajlata, Köppen-térkép. http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/2/2e/Asia_Koppen_Map.png Archiválva 2017. június 30-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Extreme temperatures around the world. http://www.mherrera.org/temp.htm Hozzáférés: 2014. febr. 4.
- ↑ Új Kínai Hírügynökség (Xinhua News Agency). http://news.xinhuanet.com/rwk/2013-02/07/c_124336347.htm Hozzáférés: 2004. febr. 4.
- ↑ Brookings. John L. Thornton China Center. http://www.brookings.edu/about/centers/china/top-future-leaders/sun_chunlan Hozzáférés: 2014. febr. 4.
- ↑ Mészáros Klára: Kovergenciajelenségek Kínában. 50. o. China Network. http://www.chinanetwork.hu/publikaciok/2007.html Archiválva 2013. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben Hozzáférés: 2014. febr. 4. (PDF)
- ↑ China Radio International (Magyar kiadás). http://hungarian.cri.cn/chinaabc/chapter3/chapter30503.htm Hozzáférés: 2014. febr. 4
- ↑ Új Kína Hírügynökség (Xinhua News Agency). http://news.xinhuanet.com/fortune/2010-03/01/content_13074299.htm Hozzáférés: 2014. febr. 4.
- ↑ China Knowledge. Economy. Tianjin's GDP up 13.8% in 2012. http://www.chinaknowledge.com/newswires/NewsDetail.aspx?type=1&cat=INS&NewsID=50276 Hozzáférés: 2014. febr. 4.
- ↑ E-North (
北方 网). http://news.enorth.com.cn/system/2013/10/18/011383309.shtml Hozzáférés: 2014. febr. 4. - ↑ Kínai hangja a Nyári Davos Fórumon. China Radio International (magyar kiadás). http://hungarian.cri.cn/301/2010/09/30/2s128267.htm Hozzáférés: 2014. febr. 4.
- ↑ Global climate talks kick of China. CNN. Environment. http://edition.cnn.com/2010/WORLD/asiapcf/10/04/china.climate.talks/ Hozzáférés: 2014. febr. 4.
- ↑ Kínai Wikipédia "
天津 人口 " (Tiencsin népessége c. szócikk 1. hivatkozása)《天津 地方 志 》《天津 通 志 :大事 记》.天津 :天津 市 地方 志 编修委 员会办公室 . 2007年 - ↑ Tiencsin város hivatalos népesség statisztikája 2011. http://www.tj.gov.cn/zjtj/qurk/rkgk/201203/t20120316_173743.htm Archiválva 2014. február 20-i dátummal a Wayback Machine-ben Hozzáférés: 2014. febr. 4.
- ↑ Tiencsin népessége és nemzetiségei (
天津 人口 与 民族 ). http://www.china.com.cn/aboutchina/zhuanti/09dfgl/2009-05/12/content_17762925.htm Hozzáférés ideje: 2014. febr. 4. - ↑ a b http://www.leidenranking.com/ranking Hozzáférés: 2014. febr. 4.
- ↑ Kínai wikipédia hivatkozik: 陈克,《
理 论与现代化 》期 刊 :《关于天津 文化 的 理 论思考 》论文,2003年 第 6期 - ↑ Elizabeth Wichmann: Tradition and Innovation in Contemporary Beijing Opera Performance. TDR, XXXIV. évf. 1. sz. (1990) 146–178. o. http://jstor.org/stable/1146013 Hozzáférés: 2014. febr. 5.
- ↑ http://www.tramz.com/tva/cn.html Hozzáférés: 2014. febr. 5.
- ↑ Tianjin We. http://epaper.tianjinwe.com/mrxb/mrxb/2010-04/19/content_50240.htm Archiválva 2014. február 22-i dátummal a Wayback Machine-ben Hozzáférés: 2014. febr. 5.
- ↑ Tianjin We. http://epaper.tianjinwe.com/cskb/cskb/2009-08/16/content_6837391.htm Archiválva 2014. február 1-i dátummal a Wayback Machine-ben Hozzáférés: 2014. febr. 5.
- ↑ The Architectural Heritage of Tianjin http://www.chinaheritagequarterly.org/editorial.php?issue=021 Hozzáférés: 2014. febr. 5.
- ↑ Huangyaguan/Yellow Cliff Pass. http://www.chinahighlights.com/tianjin/attraction/huangyaguan-pass.htm Hozzáférés: 2014. febr. 5.
- ↑ http://www.tripadvisor.com/Attraction_Review-g311293-d1814648-Reviews-The_Former_Residence_of_Liang_Qichao-Tianjin.html Hozzáférés: 2014.febr. 5.
- ↑ Hoover, Herbert C. (1952). The Memoirs of Herbert Hoover Years of Adventure 1874–1920. London: Hollis & Carter. 53. o. Hozzáférés: 2014. febr. 5.
- ↑ Zhou Enlai és Deng Yingchao emlékcsarnok http://www.mzhoudeng.com/Default2.aspx Archiválva 2014. február 22-i dátummal a Wayback Machine-ben Hozzáférés: 2014. febr. 5.
- ↑ Puji egykori rezidenciája. http://www.tripadvisor.com/Attraction_Review-g311293-d2088709-Reviews-Tianjin_Former_Residence_of_Puyi-Tianjin.html Hozzáférés: 2014. febr. 5.
Irodalom
szerkesztés- O. D. Rasmussen (1925). Tientsin: An Illustrated Outline History. University of Michigan: Tientsin Press. OCLC 2594229.
- Brian Power: The Ford of Heaven: A Childhood in Tianjin, China. Signal Books, 2005. https://books.google.com.hk/books/about/The_Ford_of_Heaven.html?id=FfuGfYdZhHYC
- Cholnoky Jenő: Peking és Tiencsin egy tudós szemével. 1900 December http://www.huszadikszazad.hu/1900-december/kultura/peking-es-tiencsin-egy-tudos-szemevel
- Cholnoky Jenő: A sárkányok országából. Budapest, 1913 http://moly.hu/konyvek/cholnoky-jeno-a-sarkanyok-orszagabol
- Frances Aymar Matthews: A Little Tragedy in Tien-tsin. Robert Grier Cooke, 1904. https://books.google.com.hk/books/about/A_Little_Tragedy_at_Tien_Tsin.html?id=DKEcAAAAMAAJ
- Frederick Brown: From Tientsin to Peking with the allied forces. London, 1902. https://archive.org/stream/fromtientsintope00browrich#page/n7/mode/2up
További információk
szerkesztés- Tianjin Government website (angol nyelven). tj.gov.cn. [2013. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 5.)
- Official promotional video of Tianjin City (angol nyelven). youtube.com. (Hozzáférés: 2014. január 5.)
- Fotók a régi Tiencsinről a Clickriver-en (angol nyelven). flickriver.com. [2014. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 5.)
- Régi képeslapok Tiencsinről (angol nyelven). picturechina.com.cn. [2014. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 5.)
- Fotók az egykori tiencsini Lóversenypályáról (angol nyelven). greyhoundderby.com. (Hozzáférés: 2014. január 5.)