Kandzsi

Kandzsi
Kandzsi a „manga” szóra az 1798-as Évszakos járókelőből (japánul [Siki no Jukikai]). Készítői Szantó Kjóden és Kitao Sigemasza
Típus	logografikus
Nyelvek	japán
Időszak	i. sz. 4. századtól napjainkig
Irány	régen: fentről lefele, jobbról balra ma: (többnyire, de nem kizárólag) vízszintesen balról jobbra
Rokon írásrendszerek	kínai írás
A Wikimédia Commons tartalmaz Kandzsi témájú médiaállományokat.

A kandzsik (漢字かんじ „Han írásjegy”) Kínából származó, logografikus eredetű írásjegyek, amelyek a japán írásrendszer részét képezik az alapjában véve fonetikus kana (katakana és hiragana) szótagírás mellett. A kínai írásjegyek először az i. sz. 4. században a Koreai-félszigeten keresztül jutottak el Japánba, ami a japán írásbeliség kezdetét is jelöli.

A kandzsik száma

A japán nyelv 2230 leggyakoribb kandzsija

A használatban lévő kandzsik és olvasataik száma évszázadokon keresztül egyre nőtt. Az 1800-as években, a Meidzsi-restauráció után a kormány első ízben egyszerűsítette az írásrendszert. Az 1946-os írásreform során számos kandzsit egyszerűsítettek, egységes szabályokat iktattak be a kandzsik írására, valamint meghatározták a kiadványokban használható 1850 kandzsit (tójó kandzsi) és további 284 személynévben előforduló kandzsit (dzsinmeijó). Az általános iskolában ebből 881 tanítását tették kötelezővé (kjóiku kandzsi), majd 1981-ben 996-ra emelték a számukat, 1992-ben pedig 1006-ra.

Az 1981-es átdolgozott javaslat szerint a tójó kandzsik száma 1945-re változott (dzsójó kandzsi), 2010 óta pedig a japán iskolákban a 9. osztály végére már 2136-ot kell ismerni.

A japán írás azonban ennél jóval több kandzsit tartalmaz, az úgynevezett kandzsi kentei (日本にっぽん漢字かんじ能力のうりょく検定けんてい試験しけん nihon kandzsi nórjoku kentei siken) vizsga legmagasabb szintjén például összesen 6335 jel ismeretét követelik meg, a Tai Kan-Va Dzsiten kandzsi szótár pedig mintegy 50000 írásjegyet tartalmaz, ám ezek nagy része nem használatos.

A kandzsik fajtái eredetük szerint

Az írásjegyek 6 csoportba sorolhatók, ebből négy a keletkezésre, kettő a használatra vonatkozik:

1. 象形しょうけい文字もじ sókei modzsi: a jelentést egyszerűen ábrázoló, piktografikus írásjegyek. Pl.: 木き ki „fa”, 山やま jama „hegy”.
2. 指事しじ文字もじ sidzsi modzsi: ideografikus, elvont fogalmat ábrázoló írásjegyek. Pl.: 上うえ ue „fent”, 下した sita „lent”.
3. 会意かいい文字もじ kaii modzsi: a jelentésre több elem összetételével utal. Pl.: 森もり mori erdő (három 木き „fa”), 明あきら a(kari) „fény” (日にち „nap” + 月つき „hold”).
4. 形声けいせい文字もじ keiszei modzsi: a kandzsi egyik része (elrendezéstől függ, de jellemzően a bal oldali gyök) a jelentésre utal, míg a másik része egy hasonló kiejtésű írásjegy, amely így a kiejtésére utal. A kiejtésbeli hasonlóság vagy megegyezés csak a kínai eredetű olvasatokban fedezhető fel, és azokban sem minden esetben, hiszen több korszakban és területről vették át őket. A kandzsik legnagyobb részét ezzel a módszerrel képezték. Pl.: a 鍵かぎ „kulcs” írásjegyében a bal oldali fém gyök mutatja, hogy fémmel kapcsolatos szóra utal, míg a jobb oldala jelzi a kiejtést (ken), amely megegyezik az 建けん „építés” olvasatával.
5. 転注てんちゅう文字もじ tencsú modzsi: az írásjegy jelentése bővült. Pl.: a 楽たのし lehet gaku „zene” vagy raku „nyugalom”.
6. 仮借かしゃく文字もじ kasa modzsi: az írásjegyet egy másik, hasonló kiejtésű szó írására használják. Pl.: a 来らい „búza” és a 麦むぎ „jön” írásjegyek jelentést cseréltek, így ma a gyakoribb szót írják a kevesebb vonalból álló írásjeggyel.

A kandzsik felépítése

Minden kandzsi belefoglalható egy négyzetbe. 214 úgynevezett gyök kombinációiból épülnek fel. Részei lehetnek egymás alá-fölé (pl.: 電でん, 菓, 窓まど), mellé (pl.: 相しょう, 線せん, 猫ねこ) vagy keretesen (pl.: 国くに, 風ふう, 医い) rendezve.

A gyökök

Minden kandzsi felbontható kisebb alkotóelemekre, amelyeket gyököknek neveznek. 214-et tartanak számon belőlük. Minden írásjegynek van egy elsődleges gyöke, és a legtöbb szótárban ez alapján lehet kikeresni.

Vannak olyan gyökök, amelyek önmagukban is alkothatnak írásjegyet, például a 白しろ, amely a „fehér” írásjegye, és megtalálható olyan kandzsikban, mint például a 百ひゃく "száz", a 泉いずみ „forrás”, vagy az 階かい „emelet”.

Bizonyos gyökök variánsai, azaz az írásjegyben meghatározott helyen előforduló változatai, az írásjegy oldalán, illetve felső vagy alsó részén formai módosuláson mehetnek át.

A vonássorrend

A kandzsik leírásakor a vonások sorrendje és iránya is rögzített

Az írásjegyek alkotóelemeit rendszerint föntről lefelé, balról jobbra kell írni, valamint azok vonásai is általában ezt a szabályt követik. A vonások sorrendje és iránya fontos, hiszen a kézi írás során a vonalak összefolyhatnak, és ez a szokásostól eltérő vonások esetében nehezen olvasható formát eredményezne.

Manjógana

A manjógana (万葉仮名まんようがな) a kana írás legelső formája, amelyben a kandzsikat jelentésüktől függetlenül, a hangértékük szerint használták a szöveg fonetikus leírására. Ebből alakult ki a mai hiragana és katakana írás, mivel a manjógana több szempontból sem volt praktikus. A manjógana a szövegben keveredett a jelentés szerint használt kandzsikkal, így nehéz megállapítani, hogy az adott kandzsi manjógana-e vagy sem. Emellett a morákat (japán szótag) szükségtelenül sok írásjeggyel lehetett jelölni, tehát akár egy szövegben is előfordulhatott ugyanaz a mora más-más leírással, ráadásul volt, hogy a morák száma és a leírásukra használt írásjegyek száma nem egyezett meg. Nevét a Nara-korban manjóganával írt Manjósú versgyűjteményről kapta.

Manjógana	之これ乎路可か良りょう	多た太古たこ要かなめ久礼くれ婆ばば	波なみ久比くび能のう海うみ	安佐あさ奈藝思おもえ多た理り	船ふね梶かじ母はは我わが毛け
Katakana	シオジカラ	タダコエクレバ	ハクヒノウミ	アサナギシタリ	フネカジモガモ
Modern	志雄しお路ろから	ただ越こえ来くれば	羽咋はくいの海うみ	朝凪あさなぎしたり	船ふね梶かじもがも
Romanizált	Siodzsi kara	tadakoe kureba	Hakuhi no umi	aszanagi sitari	funekadzsi mogamo

Onjomi olvasaton alapuló kiejtésű a sakuon kana (借か音おと仮名がな), amely egy vagy két morát jelölt.

Sakuon kana

Mora	1 írásjegy, teljes	1 írásjegy, részleges
1	以 (い), 呂りょ (ろ), 波なみ (は)	安やす (あ), 楽らく (ら), 天てん (て)
2	信しんじ (しな), 覧らん (らむ), 相そう (さが)

Kunjomi olvasaton alapuló kiejtésű a sakkun kana (借か訓くん仮名がな), amelynél egytől három írásjegy jelölhetett egytől három szótagot.

Sakkun kana

Mora	1 írásjegy, teljes	1 írásjegy, részleges	2 írásjegy	3 írásjegy
1	女おんな (め), 毛もう (け), 蚊か (か)	石いし (し), 跡あと (と), 市し (ち)	嗚呼ああ (あ), 五ご十じゅう (い), 可愛かわい (え), 二に二に (し), 蜂はち音おん (ぶ)
2	蟻あり (あり), 巻まき (まく), 鴨かも (かも)			八はち十じゅう一いち (くく), 神楽かぐら声ごえ (ささ)
3	慍 (いかり), 下した (おろし), 炊 (かしき)

Olvasatok

Egy kandzsinak sok esetben legalább két olvasata van, egy kínai eredetű (onjomi) és egy japán (kunjomi). Egy írásjegynek több onjomi és kunjomi olvasata is lehet. Például a „hold” vagy „hónap” jelentésű 月がつ onjomi olvasatai a gacu és gecu, kunjomi olvasata a cuki. Az, hogy egy írásjegynek éppen melyik olvasata használatos, függ a szótól, amelyben szerepel, illetve bizonyos esetekben a szövegkörnyezettől.

Vannak írásjegyek, amelyeknek csak japán vagy csak kínai eredetű olvasatuk van. Az előbbiek a kokudzsik, amelyek Japánban kínai mintára alkotott írásjegyek.

Az onjomi olvasat

Az onjomi (音読おんよみ) az írásjegyek kínai eredetű olvasata, amelyet a japánok a saját hangkészletükhöz igazítottak. Egy vagy két morásak lehetnek. Mivel ezek a régi kínai nyelven alapszanak, nem feltétlenül mutatnak hasonlóságot a mai kínai kiejtéssel. Közülük sok homofón, hiszen a japánból hiányoznak a kínaiban lévő tónuskülönbségek. Egy írásjegy onjomi olvasatát főként több kandzsiból álló összetételekben használják, önmagukban álló kandzsik esetében nem jellemző. Kivételt képez ez alól például a 本ほん hon „könyv”, amelynek a japán olvasata eltérő jelentésű, vagy a 茶ちゃ csa „tea”, amelynek csak kínai eredetű olvasata van.

Az írásjegyek különböző korokban és területekről való átvétele miatt egy kandzsinak több onjomi olvasata is lehet. Ezeket négy csoportra lehet osztani: 呉音ごおん go-on, 漢音かんおん kan-on, 唐音とういん tó-on és 慣用音かんようおん kanjó-on.

A kunjomi olvasat

A kunjomi (訓読くんよみ) a kandzsihoz társított japán olvasat, amely többnyire önmagában is jelentéssel bír, bár bizonyos kunjomi olvasatok csak prefixumként vagy szuffixumként jelennek meg, például a számlálószavak. Egy írásjegyhez több japán olvasat is társulhat. Legtöbbször az önmagukban álló, vagy okuriganával kiegészített kandzsik esetében használatos, de a több kandzsiból álló összetételekben is előfordulhat, például a családnevek jellemzően kunjomi olvasatúak. Amennyiben önmagában állva is több olvasata van, ezek lehetnek eltérő jelentésűek, így a szövegkörnyezet határozza meg őket. A csak kunjomival rendelkező írásjegyek kokudzsik, Japánban alkotott írásjegyek.

A nem kínai eredetű, más idegen nyelvből átvett olvasatok is kunjominak minősülnek, ám ezek száma elenyésző. Ilyen például a 頁ぺーじ pédzsi „oldal” és a 粁きろめーとる kirométoru „kilométer”.

Összetételekben

A több kandzsi összetételéből álló szavak (熟語じゅくご dzsukugo) leggyakrabban két tagúak. Ilyenkor az írásjegyeknek főként a kínai eredetű kunjomi olvasata használatos, de előfordulnak japán onjomi, illetve kevert kun-on vagy on-kun olvasatúak is.

• 血液けつえき kecu-eki „vér” (on-on)
• 白熊しろくま siro-kuma „jegesmedve” (kun-kun)
• 金色きんいろ kin-iro „arany szín” (on-kun)
• 場所ばしょ ba-so „hely” (kun-on)

Vannak több olvasattal rendelkező összetételek is, amelyek között némelyiknek az olvasattól függően a jelentése is különbözhet.

• 黒白くろしろ kurosiro / kokuhaku / kokubjaku „fekete és fehér, jó és rossz”
• 明日あした asita / aszu / mjónicsi „holnap” (a jelentésük megegyezik, de a myónicsi a legudvariasabb, míg az asita a leghétköznapibb)
• 一いち日にち icsinicsi / cuitacsi „egy nap” / „elseje”

Az összetételekben előfordulhat a rendakunak nevezett jelenség, azaz egy írásjegy olvasatának az első morájában bekövetkező mássalhangzó-zöngésedés, a h hang p-re változása, illetve annak megkettőződése, amely esetben kiesik az előtte lévő mora.

• (小しょう ko „kicsi” + 熊くま kuma „medve”) 小熊こぐま koguma „medvebocs”
• (金きむ kin „arany” + 髪かみ hacu „haj”) 金髪きんぱつ kinpacu „szőke haj”
• (出いずる sucu „kimegy, elmegy” + 発はつ hacu „kibocsátás, indulás”) 出発しゅっぱつ suppacu „indulás”

Okuriganával

Ha egy szó tartalmaz kandzsit és kanát is, a kandzsit követő kanákat (általánosan hiragana) okuriganának (送おくり仮名がな) nevezik. Rendszerint igék, melléknevek, és az ezekből képzett főnevek esetében használják.

• 悲かなしむ kana-simu „szomorkodik”
• 悲かなしい kana-sii „szomorú”
• 悲かなしみ kana-simi „szomorúság”

Mellékneveknél és igéknél az okuriganával írt rész ragozható.

• 読よむ jo-mu „olvas”
• 読よんだ jo-nda „olvasott”
• 嬉うれしい ure-sii „boldog”
• 嬉うれしかった ure-sikatta „boldog volt”

Azonos kandzsival írt, de eltérő szavaknál megkülönböztető szerepük van.

• 上あげる a-geru „felemel, ad”
• 上あがる a-garu „felemelkedik”
• 上のぼる nobo-ru „felmegy, felmászik”

Nem csak a szó végén, hanem kandzsik között is megjelenhet. Ha az okurigana nélkül kunjomi olvasatú összetétel lenne, az okurigana jelöli, hogy az onjomi olvasat használatos, amely akár jelentésében is különbözhet. Amennyiben nem áll fenn az összekeverhetőség veszélye, az okurigana elhagyható.

• 食たべ物もの tabemono, 食物しょくもつ sokumocu „étel”
• 気配きくばり kikubari „odafigyelés, törődés”, 気配けはい kehai „jel”
• 真まっ暗くら / 真暗まっくら makkura „koromsötét”

Bár az okuriganával írt szavakat kunjomi olvasattal kell ejteni, előfordul, hogy az onjomi olvasatú kandzsihoz a -szuru / -zuru / -dzsiru, illetve a -sii végződés kapcsolódik, és így alkotnak igét vagy melléknevet.

• 騒騒そうぞうしい / 騒々そうぞうしい szózósii „zajos”
• 演えんじる / 演えんずる endzsiru / enzuru „előad, eljátszik”

Speciális összetételek és olvasatok

A kandzsik összetételeinek kiejtése vagy jelentése nem mindig követi az azokat alkotó egyes írásjegyek önálló kiejtését vagy jelentését, ilyen eset az atedzsi (当あて字じ) és a dzsukudzsikun (熟じゅく字訓じくん).

Atedzsinek nevezik, amikor egy több írásjegy kombinációjával írt szóban a felhasznált kandzsik csak a szó kiejtését tükrözik, de a jelentését nem.

• (出いずる de „kimegy” + 来き ki „jön”) 出来できる de-ki-ru „képes valamire”
• (無む mu „nincs” + 茶ちゃ csa „tea”) 無茶むちゃ mu-csa „abszurd”

Dzsukudzsikunnak nevezik, amikor az írásjegyek a szó jelentését tükrözik, míg az olvasat ezen írásjegyek olvasatainak nem felel meg.

• (今いま ima / kon / kin „most” + 日にち hi / ka / nicsi / dzsicu "nap") 今日きょう kjó „ma”
• (海うみ umi / kai „tenger” + 月つき cuki / gecu / gacu "hold") 海月くらげ kurage „medúza”

Idegen szavak átírása

A kana írásjegyek megjelenése előtt az idegen eredetű szavakat kandzsikkal próbálták leírni. Ezek az atedzsik vagy dzsukudzsikunok közé tartoznak, tehát a szó kiejtésén vagy jelentésén alapszanak.

• (煙けむり kemuri / en „füst” + 草くさ kusza / szó „fű”) 煙草たばこ tabako „cigaretta” (a portugál tabaco szóból)
• 亜米利加あめりか a-me-ri-ka „Amerika”

A földrajzi területek átiratának egy meghatározott írásjegye (általában a legelső) rövidítésként is használható, illetve összetételekben is megjelenhet az adott területet jelölve.

• 亜米利加あめりか amerika „Amerika” → 米べい (eredeti jelentése: „rizs”) Amerika rövidítése
• 仏蘭西ふらんす furanszu „Franciaország” → 仏ふつ (eredeti jelentése: „Buddha”) Franciaország rövidítése
• 英えい吉利よしとし igiriszu „Anglia” → 英えい → 英語えいご eigo „angol nyelv”
• 亜細亜あじあ adzsia „Ázsia” → 亜あ → 東亜とうあ tóa „Kelet-Ázsia”

Vannak különálló kandzsihoz rendelt szavak is, ezek hivatalosan kunjomi olvasatnak minősülnek.

• 零れい zero „nulla” (angol zero szóból)
• 頁ぺーじ pédzsi „oldal” (angol page szóból)

Különbségek Kínában és Japánban

Kínában és Japánban az írásjegyek jelentésben és formailag is eltérhetnek. Az írásjegy eredeti jelentésétől eltérő jelentésű olvasatok neve kokkun (国訓こっくん). Kínában a kandzsik egyszerűsítésére tett reformnak köszönhetően sok változás ment végbe, míg Japánban jobbára a klasszikus kínai írásban lévő változatok maradtak meg, kivételt képezve azok, amelyeket Japánban egyszerűsítettek (新しん字体じたい sindzsitai). Így lehetnek olyan írásjegyek, amelyek megegyeznek, illetve amelyeket vagy különböző formában, vagy csak az egyik országban egyszerűsítettek.

	Tradicionális kínai	Egyszerűsített kínai	Mai japán
Nincs egyszerűsítve egyik nyelvben sem	悲	悲	悲
Ugyanaz az egyszerűsítés mindkét nyelvben	獻けんじ	献けんじ	献けんじ
Csak a kínaiban egyszerűsített	緊	紧	緊
Csak a japánban egyszerűsített	惠めぐみ	惠めぐみ	恵めぐみ
Eltérő egyszerűsítések a kínaiban és a japánban	棧	栈	桟
Részben egyszerűsítve a japánban	驅か	驱	駆か

Kokudzsi

Kokudzsinak (国字こくじ) nevezik a Kínán kívül, de a kínai írásjegyek mintájára alkotott írásjegyeket. A kifejezetten Japánban létrehozottakra a vaszei kandzsi (和製わせい漢字かんじ) kifejezés utal. Amennyiben ugyanazon írásjegyet egymástól függetlenül Kínában és Japánban is létrehozták, csak azt számítják kokudzsinak, amelyet először Japánban jegyeztek le. Ezeket főként olyan szavak leírására alakították ki, amelyeknek nem volt kínai írásjegyük, és közülük párat később a kínaiak is átvettek, például a 腺せん „mirigy” írásjegyet.

Habár általában csak japán eredetű olvasatok kapcsolódnak hozzájuk, néhánynak onjomi olvasata is van, amely úgy keletkezett, hogy az egyik alkotóelemként használt kandzsi onjomi olvasatát kölcsönözték, például a 働はたらけ „dolgozik” esetében, amelyhez a jobb oldali elem, a 動どう „mozgás” írásjegy kínai eredetű dó olvasatát kapcsolták.

Furigana

A furigana (más néven rubi vagy yomigana) a kandzsik olvasását megkönnyítő, a szó kiejtését mutató felirat, amelyet általában hiraganával írnak, és vízszintes szöveg esetében az írásjegyek fölött, függőleges szövegnél a jobb oldalukon található. Amennyiben a japán és kínai eredetű olvasatok megkülönböztetendők, a kínai olvasatot katakanával jelölik. Főként gyerekeknek írt könyvekben és nyelvtanulóknak szánt tankönyvekben használatos, azonban az általánostól eltérő kiejtést, illetve a személynevek, helységnevek és ritka kandzsik olvasatát más kiadványokban is feltüntetik.

Források

• Juan Manuel Cardona: Nociones básicas sobre el idioma japonés (spanyol nyelven) (PDF). (Hozzáférés: 2014. február 23.)
• Z. Máté Judit (2003): 1000 Kanji szótára. Szerzői kiadás, Budapest. ISBN 963 430 563 6

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Kandzsi témájú médiaállományokat.

• Shodo. Japán kalligráfia
• Kandzsik és kandzsi szótár (angol nyelven) Archiválva 2010. február 1-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Kandzsi szótár (angol nyelven)

Kapcsolódó szócikkek

• Furigana
• Hiragana
• Katakana
• Jodzsidzsukugo